„Isten nem feledkezett meg Noéról.”

1Móz 8,1

Az özönvíz története ezen a ponton fordul meg. A nyolcadik fejezet első verse Noé történetének a közepe. Előtte azt olvassuk, hogy az erőszak és a gonoszság hogyan terjed el a földön és hogy ezért az Isten elhatározza, hogy elpusztítja a világot. Noé bemegy a bárkába az özönvíz elpusztít minden életet. Egy olyan képet látunk, ami nagyon hasonlít ahhoz, ami a teremtés hajnalán volt. Kaotikus vizek, élettelen világ, de Isten lelke a vizek felett lebegett. És itt is, a mélységek felett egy bárka, benne az új élet ígérete. És a szelek fújni kezdenek és a víz apad. És ahogyan Isten utasította Noét, hogy menjen be a bárkába, most utasítja, hogy jöjjön ki. A világ megtisztult a sok gonoszságtól, valami új kezdődhet el.

Számos ehhez hasonló történet van a Szentírásban. A tajtékzó vizek a természet zabolátlan erőit testesítik meg, a káoszt, a kiszámíthatatlanságot. És Isten ezek felett is parancsol. A teremtéstörténetnél határt szab ezeknek a kaotikus erőknek, és előhozza belőlük a szárazföldet. Az Egyiptomból való szabadulásnak a történeténél a háborgó tengert ketté választja, hogy az ószövetség népe száraz lábbal kelhessen át rajta. Hasonló leírást találunk a honfoglalás történeténél is, ahol a nép száraz lábbal kel át a Jordán vizén. Mindegyik esetben azt látjuk, hogy valami újat hoz elő, újat készít elő az Isten az övéi számára.

És nekünk keresztyéneknek, az újszövetség népének is van egy ilyen történetünk. Az evangéliumok úgy mutatják be Krisztust, mint akit elnyelnek a halál kaotikus és sötét erői. De Krisztus feltámadásában megmutatta az Isten, hogy ezeknek nincs hatalma a teljes élet felett. Nem a halálé és a pusztulásé az utolsó szó. Az élettel a Teremtőnek célja van, és sem a halál sem az özönvíz nem elpusztítja azt, mert a vízből és a halálból új élet sarjad, teljesebb és megtisztult.

A fejezet végén Isten ígéretet tesz, hogy nem pusztítja el többé özönvíz által a földet. Magyarán a föld egy kiszámítható és biztos tere lesz az életnek. Nemzedékeken át az özönvíz története ezt a reménységet és bizonyosságot erősítette meg a keresztyének életében is. Hogy bármilyen nehéz és kilátástalan is a helyzet, Isten szuverén Úr, aki nem feledkezik meg az övéiről és még a legszörnyűbb helyzetben is őriző szeretete körbe vesz, hogy újat és jobbat hozzon elő, ha elmúlt a vész.