„Énók az Istennel járt, és egyszer csak eltűnt, mert Isten magához vette őt.” 1Móz 5,24

Az Édenkertből való kiűzetés, majd Káin és Ábel története után egy hosszú nemzetség táblázatot találunk a Bibliában. Első ránézésre ijesztőnek tűnhet ez a sok név, pedig érdekes dolgot mond el nekünk. Tulajdonképpen egy család története áll előttünk. És miközben olvassuk, érdemes az apró részletekre odafigyelni. A hosszú névlistában azt látjuk, hogy mindenki él „x” évig, utódokat nemz, fiakat és leányokat, majd meghal. És utána jön a következő nemzedék és ez ugyanígy ismétlődik generációról generációra.

De van egy kivétel. A megszokott minta megszakad Énóknál, róla nem olvassuk, hogy meghalt, hanem csupán annyit, hogy egyszer csak eltűnt, mert az Isten magához vette őt. Énók nem halt meg úgy, mint a többiek. Ahhoz, hogy értsük ennek az apró eltérésnek a lényegét egy kicsit a mélyére kell mennünk annak, hogy a Biblia hogyan gondolkodik a halálról. Merthogy a Bibliában a halál nem pusztán annyit jelent, hogy megáll a szív, leáll a légzés, megszűnnek az életfunkciók. Magyarán a Bibliában a halál nem biológiai fogalom. A Szentírásban a halálnál mindig az hangsúlyos, hogy megszakadnak, elromlanak a kapcsolatok: Isten és ember között (Zsolt 30, 10: „Mit használ neked a vérem, ha leszállok a sírgödörbe? Hálát ad-e neked, aki porrá lett, hirdeti-e hűségedet?”), ember és ember között, és az ember és környezete között. A régi fordítású Biblia még így hozza Isten figyelmeztetését Ádámnak az Édenkertben: „Azon a napon, amelyen ejéndel arról, halálnak halálával halsz.” Ádám nem halt meg azon a napon, amelyen evett a tiltott gyümölcsből, de még is meghalt. Hiszen megromlott a kapcsolata Istennel, Évával és a környezetével.

Ezt a megromlott kapcsolatot örökíti tovább minden utódjának, akiről olvasunk itt az 5. fejezetben. Ádámnak minden utódja a halál állapotába születik. Abba az állapotba, ahol megromlott az ember és Isten közti kapcsolat. Ahol az ember nincs közösségben Istennel a bűn miatt. Kivéve Énók. Énók Istennel járt – mondja az Ige. Ebben ott van egy reménysugár, egy ígéret, hogy az ember kapcsolata helyreállhat a mennyeivel. Ez az ígéret teljesült be az első században a golgotai kereszten. Ez a halott állapot, amit a megromlott kapcsolatok jellemeznek, ez el lett temetve Krisztussal együtt. És azok, akik Krisztus halálába kereszteltettek, új életre támadnak, amelyben a halál, a megromlott kapcsolatok Istennel, a másik emberrel és a környezettel helyre állhatnak. Itt és most.