A Református Bibliaolvasó Kalauz magyarázatos napi tápláléka.
Istenhez tartozó
„De az Úr ezt felelte neki: nem úgy lesz. Ha valaki meggyilkolja Kaint, hétszeresen kell bűnhődnie. Ezért jelet tett az Úr Kainra, hogy senki se üsse agyon ha rátalál.” I Móz 4,15
Az előző fejezetben életjelről hallottunk: Isten életet lehellt az emberbe. Ma, egy másik különös jel áll előttünk, amit Isten helyezett Kainra.
Fontosak a jelek, mert legtöbbször a valakihez tartozást fejezik ki. Ha egy árura nem kerül jelzés, akkor lehetséges, hogy a portéka hamisítvány. A jel az eredetiség garanciája.
Kain és Ábel története, brutális valósága a bűn természetének: a bűn az ajtó előtt áll és Rád van vágyódása, szól az ige. A bűneset következménye itt válik igazán kézzel fogható valósággá, húsba-markoló fájdalommá. Pedig nincs min csodálkozni. A testvérpár már Édentől távol, az eredendő bűn állapotában születik. A meghökkentő tehát, nem az amit Kain tesz, hanem az, amit Isten. Csakúgy ahogyan azt tette Ádám és Évá esetében, amikor ruhát készít nekik, hogy betakarja szégyenüket, fiúkat Kaint is „betakarja”. Megjelöli kiszolgáltatottságában, száműzetésében is oltalmazza. Isten tulajdonjogot formál erre a gyilkosra, nem ereszti el.
Mert ahol mi megbélyegzünk, Isten eljegyez magának. Amikor mi kiközösítünk ő közösséget vállal, mi elítélünk, ő meghalt értünk.
A keresztségben is, Isten jogot formál ránk és megjelöl. Az enyém vagy, és Én a tied, gyermekemmé lettél, nem eresztelek bármit is tettél. „ Tenyerembe véstelek ”hangzik az ige Ézsaiásnál. Istenhez tartozónak lenni azt is jelenti, hogy az értékünk, az eredetiségünk garanciája, maga az Isten Fia.