Kiút

„Most azért, hogy ki ne nyújthassa a kezét és ne szakíthasson az életfájáról is, hogy egyen és örökké éljen, kiűzte az Úristen az Édenkertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett. I Móz 3,23

Az Édenkertben megjelenik a kísértő és megkérdőjelezi Isten szavát. A teremtő békességében, megszólal az elégedetlenség és békétlenség hangja. Megelégedsz ennyivel? Nem vágysz többre? Nem akarsz magasabbra törni? Olyanná válni, mint Ő?

S látjuk, a megtévesztés jól sikerül, az első emberpár elbukik. S a következmény: Megtörik az Isten-ember kapcsolat, a férfi és nő, az ember és a teremtett világ kapcsolata. Szégyenkezniük kell Isten, önmaguk és egymás előtt. Fájdalmas lesz az életadás és nehézzé válik a munka. A döntésük következménye, áldás helyett átok.

Mégis, mint egy bombák és fegyverek által szétdúlt háborús helyszínen, Isten készíti a menekülés útját. Egy keskeny ösvényt, ami a halálból az életre vezet.

„Mert én újat cselekeszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok! Már készítem a pusztában az utat pusztába…” Ézs 43,19

Milyen ajándék lehet így látni, hogy Isten kegyelme sejlik fel az Édenkertből való kiűzetésben is, hiszen nem konzerválja a megtört állapotot, hanem lehetőséget ad, hogy az Édenkerten kívül a nehézségek közepette az ember visszataláljon Hozzá. Még a fájdalom útját is Hozzá vezető úttá formálja.

Az üdvterv legékesebb bizonyítéka pedig, hogy a Bűnesetben már ott az evangélium. (Ő a fejedet tapossa.(IMóz 15,b) Érkezik a Megváltó, aki az átkot magára veszi.

A kígyó legyőzetett. Isten teljes szabadulást adott.