Élet lehelete

„Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából, és az élet leheletét lehelte az orrába. Így lett az ember élőlény. I Móz 2,7

Az újszülött első felsírása, a versenyúszók rövid, de annál mélyebb lélegzetvétele, egy hirtelen felszakadó nagy sóhajtás. Életjelek.

A teremtés történetben Isten az élet leheletével eleveníti meg Ádámot. Összekapcsolja a körülötte levő világgal, életfeltételt, erőnlétet, tartást, áramlást biztosít. Isten szava által teremt és lélegzetével hív életre. Így indítja el az embert.

Két éve döbbenten figyeltük a híradásokat: a lélegeztetőgép hiányról, a készletek beszerzéséről, a gyógyultak lábadozásáról, az orvosi dilemmákról. A mesterséges lélegeztetés hányak életét mentette meg és hány kérdés hangozhatott el: Fog-e még ez a tüdő magától lélegezni? Mert élet múlhat a lélegzetvétel forrásán. Ezen is áll vagy bukik, hogy egészségesek, életerősek vagyunk, vagy csak életben vagyunk tartva?

Amikor húsvét estéjén Jézus megjelent az apostoloknak és azt mondta: Vegyétek a Szentlelket.

(Jn 20, 22),

Itt az elevenítő erőre gondol. Arra a Lélekre, amely nem csupán életben tart, hanem életerőt, tüzet, lelkesedést, örömöt ad. Elindít. Újjászületett emberként LÉTFELTÉTEL, hogy meg tanuljunk lélegezni, élni, töltődni, frissülni ebből a Lélekből. Életfeltétele ez az újjászületett embernek, csakúgy, mint a tüdőnknek a friss levegő és az önálló lélegezni tudás. Összekapcsol Istennel és azzal a másik világgal. Enélkül a Lélek nélkül, abban a lelki világban erőtlenek vagyunk.

Az életem melyik területén van szükségem ma erre a megelevenítő, életre hívó lélek/gzetre? (vagyis a Lélek által adott lélegzetvételre)