„Boldogok, akik megmossák ruhájukat, mert joguk lesz az élet fájához, és bemennek a kapukon a városba.” Jel22,12-14

Felkészülés

Pár hete karbantartások miatt nem volt néhány napig meleg víz a lakásban. A munkálatok végeztével azonban nem állt helyre a szolgáltatás, sőt csőtörés következtében a hidegvíz is elment. Bosszantó volt, mert felborította a városi kényelmes életet és a nagy melegben megijesztett a teljes vízhiány. A közelben lévő boltokban hamar elfogyott az ásványvíz készlet. Jobban tettem volna, ha megteszem amit tudok, azzal amim van. Bosszantott a felkészülésem hiánya és a halogatásom. Vártam a mosással, a nagytakarítással a várakozás azonban meddőnek bizonyult. Várakozás helyett, jobban tettem volna, ha készülök.

Az Istennel való találkozásunk készülődéséről sokszor üzen a Biblia. Az olaj megtartásáról, a ruha cseréről, a meghívó átvételéről. Az aktív tettekről és a lélek finomhangolásáról. Felkészülni imával, igeolvasással, adakozással, böjttel, pihenéssel, munkával, egészségben és betegségben, örömben és bánatban, tudva, hogy az Istennel való kapcsolatunk is élethosszig tartó tanulás, formáltatás. Mégis, amit ma megtehetsz ( vagy elengedhetsz ), ne halaszd holnapra” mert sohasem tudhatod, hogy mikor lesz a nagy találkozás.

Várakozom vagy készülök? Emberként szüntelen tanulnunk várni, de a várakozásban való felkészülés, már hitbeli lépés. Mint ahogyan az is, ha engedem, hogy Isten készítsen. Mert mind a kettőben aktivizálnom kell magamat, ha erőm nincs a tettekhez, akkor a hitem és a reménységem ébren tartásával. Azzal, hogy ma is tudatosan Isten kezébe helyezem magamat tudva, hogy Ő elvégzi a szükséges munkát bennem és rajtam keresztül.

Szabadságon vagy arra készülve, mikor talán kicsit több idő jut a pihenésre vizsgáljuk meg magunkat, hogy mélyült, gazdagodott, élesedett, formálódott-e az életem Isten kezében, hogyan állok a felkészüléssel?