Mint a mesében

"Eszter így válaszolt: Ez a gonosz Hámán az, a mi ádáz ellenségünk! Akkor Hámán megrettent a királytól és a királynétól." Eszt 7,6

Hámán bukásával kapcsolatban nagyon sok szólást vagy közmondást tudnánk sorolni. A gonosz elnyeri méltó jutalmát…, aki másnak vermet ás…. Pontosan az történik meg vele, amit Mordokajjal szemben tervezett. Az igazságérzetünket sem sérti. Pontosan úgy történt minden, mint a mesében. Mint a mesében…

Tapasztalataim ellentmondanak ennek a történetnek. Nem úgy szoktak történni a dolgok, mint a mesében. Nemcsak nekem vannak rossz tapasztalataim. Irodalmi és történelmi példák sokaságát tudnám citálni állításom bizonyítására. Sokszor a „balkörmű gazok szállnak mennybe”, ahogy Tóth Árpád mondja. A zsoltárok könyve is tele van panaszos imádságokkal, ahol a zsoltáros a maga nyomorúságát a bűnösök sikerével állítja szembe.

Sokszor merült fel már bennem, hogy az Úr miért nem áldja meg látványosabban a követőit. Tényleg nem személyválogató. A fagy, a jég, az aszály, a járvány egyaránt súlyt keresztyént és pogányt. A keresztyén ember nem szebb, nem magasabb, nem okosabb a többieknél. „Kezdő” keresztyénként ez sokat foglalkoztatott. Aztán eszméltem. Ha „megérné” Krisztushoz tartozni, bizonyosan furcsa szándékok mentén csatlakoznának közénk. Ha a keresztyének csak öt-tíz centiméterrel is magasabbak lennének, mint az átlag, akkor ezért az pár centiért magasugrók, vízilabdázok, kosarasok tömegesen csatlakoznának a gyülekezetekhez. Ha szerencsésebbek lennénk, akkor minden sorsjegyet keresztyéneknek kellene megnyerni. Most is eléggé kusza a kép a Krisztuskövetés tekintetében. Ha Isten még kivételezne is velünk, teljes lenne a káosz.

Isten személyválogatása azért sem lehetséges, mert mi magunk kuszáljuk össze úgy a szálakat, hogy Isten „maga sem tudja, hogy ki mellé álljon”; vagy egyszerre áll minden nyomorult oldalán? Még kamasz koromban olvastam Móricz Zsigmond Erdély trilógiáját. Egy párbeszéd már akkor nagyon felkavart. A fejedelem harcba indult. Katonái zsoltárokat énekeltek. Egyik főembere megjegyezte: „Isten velünk van.” A fejedelem csak maga elé mormogta: „Az a baj, hogy a háborúban Isten élőbb-utóbb mindkét oldalon ott lesz.”

Senki sem mentes a bűntől. Úgy kell élnünk, hogy mindig ügyelünk szándékaink, tetteink, szavaink tisztaságára. Szorosan kell követnünk Mesterünk lábnyomát, hogy életünk olyan lehessen, mint a mesében.