„Ha elveszek, hát vesszek el!” Eszt 4, 16

Ezt a helyzetet nem Eszter generálta. A zsidók kiirtásának ötletéhez nincsen semmi köze. nem is tud róla. Királynői pozíciójának elérésében is vétlen. Mások döntöttek sorsáról, vele csak megtörténtek a dolgok. Szegénynek csak annyi volt a „bűne”, hogy szépségesnek született. Jó ezeket a tényeket leszögezni, mielőtt tovább lépnénk.

A hitvallásos helyzet egyszer csak előáll.

Az én élettapasztalatom szerint egészen jól „ellehet” egy keresztyén. Soha nem forgott veszélyben az életem vagy az egzisztenciám Krisztus követése miatt. Döntéshelyzetben természetesen voltam, de nagy nyomás alatt nem álltam, nem volt erőmet meghaladó, nagy kísértésben részem. „Túlhívő”, ultrakonzervatív, piés, kirekesztő megbélyegzést már kaptam, de ezekre inkább büszke vagyok.

Csak idősebb testvéreimtől tudom, hogy milyen megfélemlítésben élni, milyen börtönben lenni Krisztusért. Azt is tudom, hogy testvéreim sokasága vállalta a mártíriumot Krisztusért. Tudom, hogy Jézus az életét adta az üdvösségemért, és így életem már nem az enyém. Tudom, hogy tartozom neki és ebben a földi világban semmivel nem tudom kiegyenlíteni a számlát. Tudom, hogy az életemmel tartozom neki. Tudom, de még nem tapasztaltam meg teljes súlyával.

Nem tudom, hogy Esztert mire készítette a családja. Hitéről, kegyességéről is keveset ír a Biblia, de annyit látunk, hogy a kellő pillanatban készen áll. A hitvallásos helyzet itt áll előtte. Ki tudná kerülni. El tudna lavírozni valahogy, hisz nem ő tehet az egészről. Ő semmiről sem tehet. Mégis meg kell állnia, bele kell állnia. Eszter megáll, beleáll, helytáll, mert egyedül ő tud segíteni. Ő van abban a helyzetben, hogy népének szószólója legyen. Az ókorban egy lányt biztosan nem készítettek erre a szerepre, de úgy tűnik az Örökkévaló igen.

Tudom, hogy ezekben a pillanatokban is sok testvérem menekül, aláztatik meg vagy adja életét Jézusért. Tudom, hogy a mártírium sok helyen ma is a mindennapok része testvéreim életében. Mit tehetek én biztonságos otthonomban? Nem szűnök meg hálát adni azokért a keresztyénekért, akik - Eszterrel együtt – készek voltak elveszteni életüket, hogy megnyerjék azt, és kérem a mi Urunkat, hogy tegye minden tanítványát – engem is – késszé erre, ha a helyzetünk hitvallásossá válik.