A Református Bibliaolvasó Kalauz magyarázatos napi tápláléka.
„De kevésnek tartotta, hogy csak Mordokajra emeljen kezet ,…” Eszt 3, 6
„Nem hajtott térdet! Nem borult le előttem! Nem tisztel engem, bizonyosan gyűlöl is. Mások sem fognak tisztelni, ha hagyom ezt neki. Lábbal tipor a tekintélyemen. Veszélyt jelent rám. El akar pusztítani! El kell pusztítanom! Meg kell mutatnom mindenkinek, ki az úr. Nemcsak őt pusztítom el, hanem az egész népét. Mindent elpusztítok, ami fontos neki. Velem nem lehet packázni!”
A hatalom természete ilyen borzalmas. A mindenkori ember féltékenyen őrzi hatalmát. Meg akarja tartani, és ellenségének tekinti azt, aki nem respektálja eléggé. Mit is? A hatalomnak sokféle arca van. Kivívott tekintély, megszerzett tudás, örökölt rang, társadalmi pozíció; bármi, aminek segítségével embertársa fölé tudja helyezni magát.
A történetben a kegyetlenség és a kérlelhetetlenség megdöbbentő. Egy egész nép pusztuljon? Gyermekek, asszonyok, öregek, akik nem is ismerték Mordokajt. Az átlagember számára ez már sok. Mi, egyszerű földi halandók csak közvetlen ellenségeinknek kívánunk rosszat. A családtagok, hozzátartozók pusztulását ritkán kívánjuk. Bár ebben lehet, hogy tévedek. Mondják, hogy nagyon sok házikedvenc esik áldozatul szándékos mérgezésnek. Kutyusok, macskák látják kárát az értelmetlen bosszúvágynak.
Az ember viszonya önnön hatalmához könnyen ölthet magára könyörtelenséget. Ebből a szempontból mindegy is, hogy egy ókori birodalom nagyhatalmú tisztségviselőjéről, vagy rólam van szó. Senki sem érezheti magát mentesnek ettől az érzéstől. Igaz, hogy nincs hatalmunk népek kiirtására, vagy a másik elpusztítására, de munkahelyi, vagy családi viszonyrendszereink állapota mutatja, hogy lenne javulni valónk ezen a téren is.
Jézus Krisztus ezen a téren is példát mutat tanítványai számára. Leválasztja, lehasítja a bűnt a bűnösről. A bűnnel szemben nem elnéző, de a bűnössel könyörületes. Ő így bánik velünk. Szebb lenne a világunk, ha legalább Jézus tanítványai, mi, így bánnánk egymással.