„Ez gyakorolja az első fenevad teljes hatalmát annak színe előtt, és rábírja a földet és lakóit, hogy imádják az első fenevadat, amelynek meggyógyult a halálos sebe.” Jel 13,12

Sokszor tapasztalom keresztyének között is, hogy lebecsüljük az ellenség hatalmát és erejét. Úgy élünk, beszélünk és viselkedünk, mintha nem lenne állandóan a nyomunkban, el akarjuk felejteni, hogy „jár szerte, keresve, kit nyeljen el.” (1Pt 5,8.). Ez a hitető egyik taktikája: bagatellizálja önmagát és pusztító munkáját. Pedig halálosan komoly küzdelem részesei vagyunk. Mai igeszakaszunk is kíméletlen őszinteséggel tárja fel az Antikrisztus sokakat megtévesztő mesterkedéseit, átveréseit. Ez most nem az a kínos televízió műsor, amikor egy ismert vagy teljesen hétköznapi ember egy átverés, humoros becsapás ártatlan áldozatává válva magának kellemetlen perceket, a képernyő másik oldalán ülőnek pedig megkönnyebbült kacagást vagy derűt szerez. Ez az „átverés” a jelenben, a mindennapjainkban zajlik. Nagy ámításában a teljességet és tökéletességet ígéri, de kiábrándító látszatvalóságot, látszatéletet ad, aminek a vége teljes pusztulás. Szánalmasan próbálja utánozni a Szentháromság munkáját, hisz új világot ígér, de teremteni nem, csak rombolni tud. Bárányként jelenik meg az emberek előtt, de a hangja, szava elárulja őt. Csodák és jelek kísérik, amelyek megtévesztik a lelkileg kiéhezett, de sajnos „mindenevő” embereket. Behálózza a kereskedelmet, gazdaságot, a látható világot, miközben kizárólagos igényt tart arra, ami csak Istent illeti meg: az imádatra.

Vajon te kit imádsz? Jó szülőként imádod a gyermekeid, és igyekszel mindent megadni nekik? Vagy annyi mindent kaptál már szüleidtől, hogy úgy érzed, megérdemlik, hogy imádd őket. Esetleg van egy szerelmed, házastársad, aki feltörte magányod börtönét, és szíved legmélyebb szeretetére, imádatára méltó? A sort hosszan lehet folytatni… Valaki a kikutyáját, mások a szép naplementét, vagy a kedvenc ételüket, vagy önértékelési zavarukat kompenzálva önmagukat imádják. Imádni valamit vagy valakit ma egy kicsit „trendi” is. És miközben talán tudatlanságból vagy meggondolatlanságból használjuk rosszul e szót, a Fenevad nevet, mert ez az egyik legnagyobb átverése: amikor mást imádunk, mint Urunkat, legyen a szívünkben akármilyen nemes vagy mély érzés, akkor épp az ellenség előtt hódolunk be. Életünk legnagyobb tudatos, hitből fakadó döntése, hogy kit imádunk. Ne feledjük az Ige szavát: „Az Urat a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” (Mt 4,10).