„És adatott neki nagyokat mondó és istenkáromló száj, és adatott neki hatalom a cselekvésre negyvenkét hónapon át.” Jel 13,8

Megvallom, sokáig olvastam a Jelenések könyvét egyfajta szorongással a benne található, sokszor sötét és félelmetes kijelentések miatt. Mai Igénk is kíméletlenül tárja elénk az ellenség, a Fenevad megjelenését, ámításait és a körülötte kialakuló kultuszt és imádatot. Sátáni erők féktelen tombolása minden megnyilvánulása, a tömeget elvakító gyalázatos istenkáromlás, vértől átitatott keresztyénüldözések…. a szentíró, János idejében és napjainkban egyaránt. Minden hatalom és politikai erő, amely önmagának sajátítja ki, amit csak Isten adhat meg, antikrisztusi, legyen az a szabadság látszólagos zászlóvivője vagy a legvéresebb diktatúra. Az ellenség azonban nemcsak a társadalomban, hanem az emberben is munkálkodik, amikor hozzá válik hasonlóvá: istenkáromlóvá, önteltté, nagyot mondóvá vagy önimádóvá… Félelmetes, amikor egy-egy vonásában magunkra ismerünk… Hol van itt a vigaszt és erőt adó, győzedelmeskedő evangélium? Ma – számomra – egy szóban, ami így hangzik: „adatott”. Ez a szenvedő alak többször is előfordul igeszakaszunkban: „adatott neki”. Bármi is történik az ellenség „regnálása” alatt, arról az Úr tud, s uralma, hatalma alatt tartja. A látszólagos legnagyobb káoszban és istentelenségben is jelen van az isteni kontroll és erő. A legsátánibb diktatúrák és emberi hatalmak sem tudják Isten kegyelmét és erejét személyi kultuszokkal beárnyékolni vagy eltörölni. A leggonoszabb emberi rágalom, cselszövés vagy rosszindulatú támadás sem tud a megváltó kegyelemből kiszakítani. Az ellenség megsebesíthet, de nem tud legyőzni, mert Isten mindent a kezében tart, téged is. Mindent kontroll alatt tart. Minden a dicsőséges beteljesülés felé halad… a világtörténelemben és a te életedben is. A Krisztusban hívő látja már a legsötétebb éjszakában is a hajnali fénysugarakat, a tündöklő napfelkeltét, a mindennapi ütközetekben a győztes Urat. S amíg a végső győzelemhez elérkezünk, ne feledjük János szavait: „Itt van szükség a szentek állhatatosságára és hitére.” (10.v.)