"Vedd át, és edd meg: keserűvé teszi a gyomrodat, a szádban pedig édes lesz, mint a méz. Átvettem az angyal kezéből a könyvecskét, és megettem: a számban olyan édes volt, mint a méz, de amikor megettem, keserűvé lett a gyomrom." Jel 10, 9-10

Az, hogy a régiek valahogy másként élték meg az időt, az nem újdonság, nem titok. Az idő felgyorsult, s ez bizony hatással van egész gondolkodásmódunkra, de még olvasási kultúránkra is.

Gondolj csak arra, hogy fellépsz az internetre, s gyorsan végigböngészed valamelyik internetes hírportál kínálatát. Valamibe, amin megakad a szemed – belekattintasz, amúgy csak a szalagcímeket futod át. Facebook ugyanez: végiggörgeti ki mit osztott meg magáról. Közben egy halomnyi hirdetést is át kell ugrani, kevés az érdemleges bejegyzés, így csak nyomja a lefele menő nyilat, vagy csak pörgeti a képsorokat az ember.

Nem csoda, ha sokszor így olvassuk a Szentírást is, hiszen ebben élünk.

Azonban az igényes igeolvasásnak kihagyhatatlan része a meditáció. És most ne narancssárga ruhás „aum” szócskát mantrázó keleti szerzetes jusson az eszedbe, hanem az ige üzenetén töprengő alak jelenjen meg lelki szemeid előtt. A meditáció bibliai kifejezése kérődzést is jelent. Vagyis az ember emésztgeti, feldolgozza, forgatja magában azt, amit olvasott, amit hallott, máskülönben hogy is lehetne az élete része?

Miért kell Isten emberének megenni az üzenetet? Azért, hogy megeméssze, hogy feldolgozza, hogy eggyé váljon vele.

Ezékielnél arról olvashatunk, hogy „siratóének, sóhaj meg jajszó volt ráírva” arra a tekercsre, amelyet meg kellett ennie, keserű volt, de végül édessé változott a gyomrában. Jánosnál meg pont fordítva: édes volt, mint a méz, de amikor megette, keserűvé változott.

Isten igéje egyszerre édes és keserű. Egyszerre keserű, mert tükröt tart elénk, mert válaszadásra biztat: Hol vagy? Mit csinálsz? Mit remélsz? Miben hiszel? Merre tartasz? Hogyan élsz? Nehéz kérdések, feddést, figyelmeztetést, sőt ítéletet jelentő kérdések, de ugyanakkor hatalmas áldás is. A jele annak, hogy Isten nem mond le rólunk. Tehát egyszerre édes is, mert mindig van benne örömhír, bátorítás, felmentés, kegyelem.

A napi igeolvasásos közben vedd úgy, hogy Jézus maga, személyesen ül le veled beszélgetni. A Szentírás szaván keresztül – ismerve szívedet – új lehetőségeket villant fel, formál, vezet, feltárja bűneidet, tanít, hogy életed apró és nagyobb döntéseit is képes legyél Isten akarata szerint meghozni. Jézus maga beszél hozzád.

Milyen ízű neked Isten igéje? Keserű? Édes? Csak íztelen ne legyen, mert az arról vall, hogy nem rágtad meg elég alaposan.