"Azokban a napokban keresik az emberek a halált, de nem találják, és vágynak meghalni, de fut előlük a halál… Az első jaj elmúlt, s íme: még két jaj következik ezek után." Jel 9, 6; 12

Az ember időről időre eljátszik a gondolattal, hogy milyen is lehetne, ha ki lehetne játszani a halált. Elég, ha a görög mítoszbeli Sziszüphoszra gondolunk, aki – hogy mentse a bőrét – rabságba ejtette Thanatoszt, ez idő alatt pedig nem halt meg ember a földön. Persze tettéért súlyos büntetésben volt része – szisziphuszi munkára ítéltetett. Vagy elég arra a népmesére gondolunk, amiben Szent Mihály bejelenti egy szegény embernek, hogy meg fog halni, mire az félévnyi haladékot kér, a kapott időt pedig azzal tölti, hogy igyekszik jó rejtekhelyet készíteni, s elbújni a „végzet” elől. Nem kell mondanom – sikertelenül. Jó pár popkulturális utalást is tehetünk, a végzetszerűen lecsapó halál elől menekülő ember történetéből még horrorfilm sorozatot is készítettek Végső állomás címmel, de mivel nem láttam, így nem tudom megmondani, hogy abban milyen „sikerrel” jártak a főszereplők.

Kicsit horrorfilmbe illő a valóság is, hiszen a modernkori gazdagok dollármilliókat, vagy milliárdokat költenek kutatásokra, amelyeknek a célja az öregedés kiiktatása, vagy biztos, ami biztos alapon 71 millió forintért lefagyasztatják magukat abban a reményben, hogy eljön az a „szép új világ”, amiben majd kicsit megmikrózva őket, életet is lehelnek beléjük.

Az ember menekül a halál, az elmúlás elől. Tulajdonképpen mást sem csinálunk, mint megpróbáljuk kitolni az emberi élet határát. Igyekszünk beleszuszakolni minél több élményt, emléket, érzést, mintha azzal kijátszhatnánk az elkerülhetetlent.

A Jelenések könyve valami olyan borzalomról ír, ami az alapvető emberi célkitűzéssel és ösztönnel ellentétes: az emberek keresik a halált, de az fut előlük. Vannak olyan kérdések, amelyeket nem old meg sem a meghosszabbított élet, de nem old meg a halál sem, mert azok csak Isten előtt rendezhetők.

Fura, hogy sokan keresi az örök élet lehetőségét, s miközben az Isten nyújtja feléjük az egyetlen megoldást Krisztusban, az ember pont Istent hagyná ki belőle. Csak hát Isten nélkül, az Örökkévaló nélkül, az emberben semmi olyan nincs, ami az örök életbe átvinné. Akik pedig keresik a halált, mint lezárást? A halálról pedig kiderül, hogy nem végső rendezése a dolgoknak, nem a megkönnyebbült alvást és a nemlétet hozza magával, mert mindannyiunknak meg kell állnunk Isten ítélőszéke előtt. Na és az, Krisztus nélkül, tényleg jaj…