„Ekkor láttam és hallottam, hogy egy sas repül fenn az égen, és hatalmas hangon ezt mondja: Jaj, jaj, jaj azoknak, akik a földön laknak, a másik három angyal trombitájának hangja miatt, akik még ezután trombitálnak.” Jel 8,13

A hetedik pecsét feltörését követő csendre, a csendben elmondott imádságra a pusztulás és az ítélet a válasz. Általában nem ilyen kéréseink szoktak lenni. De számunkra is ott az első négy trombitaszóban is a figyelmeztetés, hogy az Isten igazságához hozzá tartozik a büntetés is. Hajlamosak vagyunk erről megfeledkezni, pedig jó lenne, ha észben tartanánk. Már csak azért is, mert ha körülnézünk a fejlett Európában (és Észak-Amerikában), a bűnbánat jelei nem igazán mutatkoznak. Helyette van önmagunk megistenítése vagy más bálványok keresése. Miközben nem lenne szabad megfeledkeznünk arról, hogy a jólét mellett van büntetés is. Mert ha nem lenne büntetés, az Isten hazug lenne, az Isten Igéje pedig hamis.

Amikor a világban valami szerencsétlenség történik, akkor az mindig máshol, tőlünk távol történik. Legalábbis így érezzük, és ha véletlenül mégis közelebb történik meg, akkor is megnyugtatjuk magunkat, hogy nálunk ilyen nem fordulhat elő. Pedig természeti katasztrófák, csapások, háborúk vannak, a figyelmeztetés folyamatosan ott van előttünk. Lehet az emberi felelőtlenséget is okolni ezeknek az egyre gyakoribb bekövetkezése miatt, de Isten a világmindenség és így a természet és a történelem Ura is, akinél nincsenek véletlenek. A csapásoknak figyelemfelkeltő funkciója van, és jó, ha tudjuk, halljuk a figyelmeztetést, hogy sokkal nagyobb csapások vannak hátra.

A Jelenések könyvének első négy trombitája eszünkbe juttathatja az egyiptomi tíz csapást. Egyiptomban a fáraó látta a jeleket, látta a csapásokat és a pusztulást, de nem fogadta el, hogy ez az Isten büntetése. Ott is látunk jégesőt, a víz Egyiptomban is vérré változik, majd mindent sötétség borít el. Egyiptomban is ott a büntetés, mert azt megelőzően ott van a gonoszság és az engedetlenség is. Azonban Egyiptomban sem csupán a pusztulás van jelen, hanem ott van a megmenekülés is. A bárány vére az igazakat, az Isten gyermekeit megóvja. Mert ahogy Egyiptomban megmenekültek mindazok, akik az Istenhez tartoztak, mi is ugyan úgy menekülünk meg a Bárány vére által az ítélettől.