„Ne ártsatok a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, amíg homlokukon pecséttel meg nem jelöljük a mi Istenünk szolgáit. És hallottam a pecséttel megjelöltek számát: száznegyvennégyezren voltak pecséttel megjelölve Izráel fiainak minden törzséből” Jel 7,3-4

Az emberek többsége vonzódik a különleges, egyedi dolgokhoz. Az, hogy milyen csoporthoz tartozok, engem is meghatároz, illetve meghatározza másoknak a rólam alkotott véleményét is. Szóval minél különlegesebb, minél szűkebb elit rétegnek lehetek a tagja, annál jobb, mert annál különlegesebbnek fogom magam érezni. Ezzel szemben kívül rekedni valamilyen körön, csoporton, sokszor kellemetlen tud lenni.

Az Isten szolgái közé, a száznegyvennégyezer közé tartozni, igazán nagy kiváltság lenne. Ez a száznegyvennégyezer egy igazán elit csoportot képez, közéjük tartozni már csak a korlátozott létszám miatt is igazi kiváltság. Voltak és vannak a mai napig olyan felekezetek, akik saját magukat, illetve a saját szűk elitjüket azonosítják a száznegyvennégyezerrel. Akad olyan csoport is, amelyik idő közben felhagyott az elitizmussal, mert az évek során úgy megnőtt a létszámuk, hogy már nem férnének bele ebbe a számba, szóval szerintük valószínűleg nem is úgy kell érteni ezt a szakaszt, ahogyan először magyarázták.

A probléma ezzel a megközelítéssel csupán az, hogy a szövegből egyértelműen kiderül, hogy ez a száznegyvennégyezer Izráel tizenkét törzséből származik. Jó, de akkor mit kezdjenek ezzel a résszel azok, akik nem zsidók? Nos, a szövegből szintén kiderül, hogy Isten meg tud őrizni az övéit, a számára elkülönített, elpecsételt embereket a veszély idején. Nem úgy működik a világ, ahogyan azt a deisták gondolják. Az Isten nem csak megteremtette a világot és benne az embert, aztán az egészet hagyja, hadd menjen a maga útján, hanem folyamatosan oltalmazza az övéit. Például egy város bombázásnál szinte minden jelentős és nagy épület elpusztul, de a templomba menekülő keresztényeknek semmi baja nem esik. Vagy egy természeti csapásnál romba dől még a keresztény család háza is, de a család egyik tagjának sem esik bántódása. A száznegyvennégyezer és a tizenkét törzs arra hívja fel a figyelmünket, hogy honnan indul az a történet, ami húsvétkor a kereszten csúcsosodik ki, hogy Jézus Krisztus által mi is az üdvösség részesei, az Isten pecséttel megjelölt szövetségesei lehessünk.