"Ezek után láttam, hogy íme, nyitva van egy ajtó a mennyben, és az előbbi hang, amelyet olyannak hallottam, mint egy trombitáét, beszél velem, és így szól: „Jöjj fel ide, és megmutatom neked azokat, amiknek meg kell történniük.” Jel.4,1

János látomása, amikor egy nyitott ajtót lát a mennyben, a Jelenések könyvének fontos üzenete. Lényegében az Úr imáját ábrázolja: „Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, úgy a földön, mint a mennyben.” Jézus hűséges tanúsága és áldozati halála által eljön Isten országa.

Mielőtt Kolumbusz Kristóf felfedezte az Újvilágot, Spanyolországban azt hitték, hogy itt a világ vége, és rajtuk kívül nincs semmi. Valójában Spanyolország mottója, a „non plus ultra” volt, ami azt jelenti, hogy „nincs több azon túl”. De Kolumbusz Kristóf megcáfolta ezt az elképzelést. Így ma, ha valaki a spanyolországi Valladolidba utazik, ahol Kolumbusz 1506-ban meghalt, egy hatalmas emlékművet láthat, amelyet a tiszteletére építettek. Egy oroszlánt ábrázol, amint nagy mancsával elhúzza a „nem” szót, és csak a „több azon túl” szavak maradnak. Hasonlóan, az Úr a mennybe vitte Jánost, hogy megmutassa neki, hogy „többet” készített számunkra.

János ritka szentírási bepillantást enged a mennyországba, amint a kerubok, angyalok és emberek imádják az Urat. Dicsőítő énekük szavai egyszerűek és tanulságosak. Isten jelenlétében minden kristálytisztává válik. Ezek a kiemelkedően intelligens teremtmények megértik az örökkévalóság legalapvetőbb igazságát – azt, hogy azért léteznek, hogy örömet szerezzenek, dicsőitsék Istent. Életünk végső célja nem a siker, a hírnév vagy akár a boldogság elérése. Isten teremtményei vagyunk, akik az Ő dicsőségére és örömére teremtettek.

Isten akaratában van az életünk, ez bátorító- egyikünk sem véletlenül született, mindannyian egy célért vagyunk itt. Semmi más nem tudja kielégíteni a bennünk rejlő éhséget és szomjúságot a teljesség iránt. Semmi! Sem egy másik személy, sem anyagi javak, dolgok vagy pénz nem töltheti be azt a mély lelki ürességet, isten-alakú űrt, amely betöltésre vágyik, mióta elszakadtunk Istentől és az Ő életünkre vonatkozó akaratától.

Kik vagyunk mi? Az Efézus 2:10-ben kapunk választ: „Mert Isten alkotása vagyunk, Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtve, amelyeket Isten előre elkészített számunkra.”

Ennek az igazságnak a megértése és a beteljesülés megtalálása között van egy fontos összefüggés. Amikor örömet szerezünk Istennek, örömet nyerünk mi is. Lehet-e nagyobb megelégedettség, mint az, ha megértjük létünk értelmét, célját?

Isten bepillantást engedett Jánosnak a világegyetem középpontjába, hogy emlékeztesse és vigasztalja az üldözött keresztényeket, hogy megmutassa, ki az, aki szilárdan irányít mindent. Mivel Isten az egész világegyetem teremtője, biztosak lehetünk benne, hogy Ő irányít mindent. Sok olyan dolog van a világban, ami aggodalommal tölthet el ma is. Mivel Ő teljesen szent, örülhetünk annak, hogy végső soron Isten irányít, és nem bárki a világból. A világegyetem közepe nem egy hely, hanem egy személy – a mindenható Isten.