„Ne félj attól, amit el fogsz szenvedni. Íme, az ördög börtönbe fog vetni közületek némelyeket, hogy próbát álljatok ki, és nyomorúságotok lesz tíz napig. Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.” Jel 2, 10

Nemcsak olyan Istenünk van, aki a szívünkbe lát és ismeri minden szándékunkat, így előtte nincs titok, hanem olyan, aki őszinte velünk. Arról olvasunk a mai igében, hogy bizony némelyeknek szenvedést kell kiállniuk. A szmirnai gyülekezeti tagok életében ez ténylegesen a börtönt jelentette, vagy akár a mártírhalált, ugyanis a császárkultusz nem szívlelte a keresztyéneket. Ma átvitt értelemben bármilyen bezárt állapotot érthetünk alatta, amely megfoszt a szabadságunktól, boldogságunktól, lehetőségeinktől. Legalábbis látszólag. Ugyanis az Úr minden börtön felett Úr és minden Úrért szenvedővel ott van! Olyan Urunk van, aki maga is átélte a földi szenvedés stációit, sőt megjárta a halált és legyőzte a gonoszt. Nem csak együttérző, hanem ténylegesen megélt szenvedést, kínoktól gyötörtetett minden emberi bűnért. De győzött felette és azt ígéri, hogy nem lesz hosszú a szenvedés. Nem szó szerint értendő a tíz nap, de rövid időt jelöl. Jele ez annak, hogy határt szab a szenvedésnek, hogy uralma van annak ideje felett. Ővé az utolsó szó mindenkor, hiszen Ő az első és az utolsó. Őelőtte senki sem volt, s Ő lesz az utolsó is, miután minden ellenség legyőzetik a világ végén. Ő biztat, hogy ne félj, tarts ki, s tiéd lesz a győzelem, tiéd lesz az élet koronája, az el nem múló boldog élet Ővele. Úr az idő felett, Úr a kezdet és vég felett, Úr a halál felett, Úr a gonosz felett, Úr a szenvedés felett. Adjon nekünk reménységet s bátorítást, hogy ilyen Urunk van; és imádkozzunk hozzá, ha szenvedésben kell próbát viselnünk, hogy megállhassunk hűen hozzá, s elnyerhessük az élet koronáját!