"Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott, ő rám tette jobbját, és így szólt: Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó és az élő: halott voltam, de íme élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai.” Jel 1, 17-18

János megláthatja a pompában, ragyogásban, dicsőségben fénylő Urat. Úgy gondolom a képzelet végső határig eljutva sem tudjuk igazán magunk elé képzelni azt a mennyei alakot, ahogy az Emberfia megjelent Jánosnak és majd egykoron megjelenik számunkra is. Az Istennel való találkozás mindig meghajlásra, alázatra, félelemre indította az embert. Így van ezzel János is, ám az Emberfia azonnal kinyilvánítja emberszeretetét, és bátorítással, feloldozással fordul felé. A jobb kéz az oltalom, a védelem, a hatalom jelképe. Ráteszi jobbját és félelme alól felszabadítást kínálva így szól hozzá: Ne félj! Többször mondta ezt korábban tanítványainak és Jézus megdicsőült létformájában sem más, mint aki életét adta követőiért, szeretete ugyanaz. S miért van legitimációja félelemnélküliséget, biztonságot ígérni? Mert Ő az, aki legyőzte a halált és feltámadt, mert Ő ura a kezdetnek és végnek, mert az idő felett áll, mert örökkön-örökké él, Úr mindenek felett. Ennek a győzelmének, melyet a pokol és halál erői ellen nyert meg, az a következménye, hogy a pokol és a halál is hatalmában van, s ez igaz mindazokra is, akik a bűnbocsánatban részesülve vele együtt járnak. Nem kell tehát többé félnünk a gonosz erőitől és a haláltól, mert a mi Urunk kezében van a hatolom, és szeretetéből fakadóan nekünk ajándékozza ezt.