A Református Bibliaolvasó Kalauz magyarázatos napi tápláléka.
„Aki nem marad meg Krisztus tanításában, hanem azon túllép, annak nincs Istene, aki megmarad a tanításban, azé az Atya és a Fiú” 2 Ján, 9
János egyik központi gondolata a megmaradás. Az előző napi áhítatban azt fejtegettük, hogy milyen ajándék a Krisztusban való lét. Itt most arra hívja fel figyelmünket az ige, hogy meg is kell abban maradni! Nem kevesebbet veszíthetünk ugyanis, mint magát Istent. Bár biztonsági háló van alattunk Krisztus által, aki őriz minket a gonosz hatalma alatt álló világtól, de ez nem jelenti azt, hogy ne lennének kísértések. Nem leszünk vakok és süketek a csábításra, érzékeljük a körülvevő világot, ami húz magához. Krisztus tanításában megmaradni azt jelenti, hogy megőrizzük azt a szeretetközösséget, azt a szoros kapcsolatot az Istennel, amibe Jézus vont be bennünket. Az ebből való kiszakadás, a Jézus tanításán való továbblépés, az Istennel való bensőséges viszony megszűnését hozza magával. Érdemes mérlegelni: mit nyerünk és mit veszítünk. Nyerhetünk pénzt, előléptetést, sikert, népszerűséget, hírnevet, testi örömöket, rövid vagy hosszabb távú elégedettséget, örömöt. De ezek mindegyike múlandó, mindegyike megköveteli az árát, olykor túl sokat is. S nincs meg bennük az a mélység, ami egyedül Istennél van – az emberi örömök töredékesek és előbb utóbb ugyanúgy űr keletkezik a lelkünkben, vagy már pillanatnyilag sem tölti ki igazán. Szemben Istennel, akinél teljes öröm van, teljesen elfogadás, teljes biztonság, amire ember nem képes. Maradjunk meg hát Krisztusban, s ha kísértésünk van, Őt kérjük, hogy őrizzen meg minket; Rá és áldozatára tekintsünk! Szép énekünk, a 338. dicséret szavaival könyörögjünk szükség idején:
- Lelki próbáimban, Jézus, légy velem,
El ne tántorodjék tőled életem.
Félelem ha bánt vagy nyereség kísért,
Tőled elszakadnom ne hagyj semmiért.
- Ha e világ bája engem hívogat,
Nagy csalárdul kínál hitványságokat:
Szemem elé állítsd szenvedésidet,
Vérrel koronázott, szent keresztedet.