"És aki hisz Isten Fiában, abban megvan ez a bizonyságtétel." 1Ján 5,10

Talán jobban megértjük szakaszunkat, ha a ’bizonyságtétel’ szó a gondolkozásunkban a helyére kerül. Abban az időben, amikor János ezeket a sorokat írta, ez áldozattal járt. Nem egy kényelmes templomban elmondott beszédről volt szó csupán. Hanem János, pont azért írta Pátmosz szigetéről ezeket a sorokat, mert a Jézusról való bizonyságtétel miatt ide került. Hárman tesznek bizonyságot a mennyekben: az Atya, az Ige, a Szentlélek. Ez a Szentháromság három személyére utal. De mi van a földön bizonyságot tévő kifejezésekkel? Kik ők? A Lélek, víz és vér…Az akkori jog szerint, ha ketten tettek tanúságot egy dologról, akkor az igaz volt. Itt hárman tesznek tanúságot, a Szentlélek, s a keresztségre utaló víz és az úrvacsorára utaló vér. S a tanúkbizonyságtétele ’egy felé’ halad, tehát összhangban van. Ez azért van mert Istentől jön ez az egység. Ezért lehet elhinnünk, hogy Jézus az a Megváltó, Szabadító, aki eljött, tényleg a megígért Megváltó. A minket érintő személyes kérdés, hogy hallgatunk-e erre a hangra? Elfogadjuk-e ezt a „bizonyságtételt”? Ebben fájdalom, szenvedés, lemondás, könny volt. Azért, hogy mi megtapasztalhassuk a békességez, az erőt az örömet. Merjük magunkat rábízni arra az Istenre, akitől ez jött!