"Ne csodálkozzatok, testvéreim, ha gyűlöl titeket a világ. Mi tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük testvéreinket: aki nem szereti a testvérét, az a halálban van. Aki gyűlöli a testvérét, az embergyilkos; azt pedig tudjátok, hogy az embergyilkosnak nincs örök élete. Abból ismerjük a szeretetet, hogy ő az életet adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért. Aki pedig világi javakkal rendelkezik, de elnézi, hogy a testvére szükséget szenved, és bezárja előtte a szívét, abban hogyan lehetne az Isten szeretete? " 1Ján 3,13–17

Ahhoz, hogy jól értsük János leveleit, tudnunk kell, hogy az apostol a levelében olyan kifejezéseket használ, amiket szinte ’mérceként’ ad elénk. Ehhez viszonyítva magunkat meglátjuk, hogy az Istennel való kapcsolatunkban hol tartunk. A mai pár versben azokat bátorítja, akik életében egy hatalmas változás történt meg. A sötétségből, a lelki halálból, az Isten nélküli életből, új életre mentek át. S ennek a jele a szeretet. Francis Schafer könyvének címével élve: Ismertető jelük a szeretet. A két állapot között hatalmas szakadék van, hogy valaki még a ’régi’ életben van, vagy ’új’ életben jár. Szeretet-gyülőlet, segítség a rászorulónak, vagy önzés, bezárt szív, vagy nyitottság a másik felé. Ugye, ha ezeket az ellentétpárokat halljuk, akkor már egészen közel kerül hozzánk a mai szakaszunk. S a végén ott van a bátorítás: „ne szóval szeressünk”, hanem cselekedettel. Járjunk azokban a jó cselekedetekben, amiket Isten a mai napra elkészített a mi számunkra!