"Ha tudjátok, hogy ő igaz, ismerjétek fel, hogy aki az igazságot cselekszi, az is mind tőle született.”

1Jn 2,29

Közhely már a tény, hogy az ember társas lény. Beleszületünk egy mikro-közössségbe, a családba, születési jogon tartozunk egy néphez, egy nemzethez és emellett életünk során számtalan különböző közösségbe tartozunk. Ilyen közösség, amelybe beleszületünk vagy választjuk, az egyház is: közösség Istennel és közösség egymással.

Nem véletlen, hogy János apostol azzal kezdi a levelét: „Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal”.

Ez a közösség az egyház – pünkösd után még könnyen felidézzük az első gyülekezet leírását: „Ők pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban… Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt”.

Az egyházi közösségek alapja az igazság, mégpedig a levél korábbi részében tárgyalt isteni igazság. Amit lehet félreérteni, lehet félremagyarázni, de az igazság attól egy és ugyanaz: a Teremtő Isten igazsága.

Az egyházi közösségvállalásnak az alapja az, amit János mond: „aki az igazságot cselekszi, az is mind tőle született.” Erről az igazságról, jobban mondva ennek az igazságnak a megéléséről lehet felismerni az egyház nevű közösség tagjait szerte a világon.

Kérdés, hogy minket, mint egyháztagot arról ismernek fel, hogy időnként megfordulunk a templomban, vagy arról, hogy az igazságot szolgáljuk?

Jézus főpapi imájában kéri: „Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság”.

Olvassuk napról napra a Szentírást, hogy Isten igéje, az Ő igazsága cselekvésével rajtunk is látsszon, hogy Hozzá tartozunk.