Nem azért írtam nektek, mintha nem tudnátok az igazságot, hanem azért, mert tudjátok az igazságot, és azt, hogy semmiféle hazugság sem származhat az igazságból. 24. Amit tehát ti kezdettől fogva hallottatok, az maradjon meg bennetek! 1Ján 2,21

János apostol szavaival kapcsolatban joggal merül fel bárkiben Pilátus kérdése: „Mi az igazság?” Különösen akkor, amikor egymásnak ellentmondó információk hangzanak el minden fórumon, nehéz kihámozni mi is az igazság. Még az egyházról és Isten dolgairól is lehet többféle igazságnak kinyilvánított véleményt hallani. Mi az igazság? Kinek van igaza? Ki dönti el, hogy kinek lehet hinni?

Természetesen a keresztyén ember számára a Biblia tartalmazza az igazságot. Mindazt, amit a Teremtőről, a tetteiről, a tanításairól, az emberekhez való viszonyáról tudni lehet és kell, megtaláljuk a Szentírásban. Csakhogy még a Bibliát is félre lehet érteni és lehet rosszul értelmezni. János azokról a tanítókról beszél, akik másképp értik Jézust, akik csak a dicsőséges, győzelmes Urat látják benne. Azt azonban nem, hogy ez a mennyei Úr megalázta magát és testté, azaz emberré lett. A tévtanítók azt a Krisztust akarták látni, aki az Atya mellett uralkodik dicsőséggel, de hogy ez mibe került Jézusnak, azt nem szeretnek foglalkozni.

Erre figyelmezteti János a levél olvasóit: vigyázzanak, ne dőljenek be a tévtantásoknak, ne vesszenek el a Jézus történet részleteiben, hanem ahogy tanulták, ahogy megismerték. Attól ne térjenek el az „újhullámos” tanítások hatására, mert az nem a teljes igazság.

Ma, nekünk sem új igazságokra van szükségünk, mert amit kaptunk, amit tanultunk, az elég. Amire ma nagy szükség van a világban, hogy ez az igazság terjedjen általunk a világban. Vagyis éljünk úgy, hogy látsszon meg rajtunk az, hogy Kinek hiszünk, Kit követünk, hogy életünkkel és szavainkkal hirdessük az Isten igazságát.