"Szeretteim, nem új parancsolatot írok nektek, hanem egy régi parancsolatot, amely kezdettől fogva megvan nálatok: ez a régi parancsolat az az ige, amelyet hallottatok." 1Jn 2,7

Jézus mondja: „Új parancsolatot adok nektek: szeressétek egymást! … Arról fogja megtudni mindenki, hogy tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” Jézus új parancsolatról beszél, ami nem új. Mert a törvény összefoglalása, esszenciája a Tízparancsolatnak, aminek az összefoglalása ez: „Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből! és Szeresd felebarátodat, mint magadat!” Tehát Jézus szeretetre vonatkozó régi-új parancsolata is a régi gyökerekből ered, erre is érvényes, amit János apostol mond: „nem új parancsolatot írok nektek, hanem egy régi parancsolatot”.

De ennek a szeretet-parancsnak a gyakorlata sokszor hiányzott is és hiányzik ma is.

Elég csak a közösségi média egy-egy posztjának a reagálásaiba beleolvasni, hogy rengeteg nem túl pozitív indulatot találjunk – ami nem a szeretet jele. Hány család, testvér él elkülönülten egymástól, azt sem tudván él-e hal-e a testvér, rokon, barát, akivel valamin összekülönböztek és már hosszú ideje, akár évek óta nem beszélnek és nem is hallanak hírt egymásról. Lehet jó, világosságot idéző képet mutatni magunkról a kívülállók számára, de ezeken a pontokon derül ki, hogy ez csak álca vagy tényleg bennünk van a világosság…

Bíztató, hogy bár az ember mindig marad a régi, közönyös, felelőtlen, és gyűlölködő, a szeretet parancsa ma is, a mi számunkra is megvalósítható parancsolat. A mi Urunk naponként megújuló szeretete alapján.