"Abból tudjuk meg, hogy ismerjük őt, ha megtartjuk parancsait." 1Ján 2,3

Magyar nyelvünk megtanulásának nehezítői a kifejezések, amelyek hozzátesznek valamit a megértéshez az anyanyelvűeknek, de megnehezítik a magyar nyelvet tanulók életét.

Erről az igeszakaszról a „kedvében jár” kifejezés jutott eszembe. Azt jelenti ez, hogy valakinek azért teszünk meg valamit, mert azt szeretnénk, hogy jobban érezze magát. Ehhez nem kell parancs, nem kell rábeszélés vagy kényszer, ez magától jön, szeretetből.

De rendszerint ezt csak kivételes személyekkel gyakoroljuk, mindenki mással szemben ott van a gyarló emberi magatartás, az önzés: csak nekem legyen jó, a többi nem számit.

Jézus azt mondja: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!” Mennyivel jobb lenne a világ, ha ezt be tudnánk tartani! Nem kellenének törvények, szabályok, rendeletek, mert kedvében tudunk és akarunk járni egymásnak. Nem lenne szükség jogászokra, ügyvédekre, bíróságra, büntetésvégrehajtásra, okafogyottá válna minden, mert nincs olyan ember, aki csak magának akarván jót, tesz rosszat másoknak.

Ez azonban csak egy utópia, mert emberi természetünk miatt kénytelenek vagyunk szabályok közt élni. Szabályozásra pedig azért van szükség, hogy az együttélésünk ne ártson, hanem segítse, de legalábbis elviselhetőbbé tegye a kapcsolatokat. Ezért van a Tízparancsolat is, ami az Isten legfőbb törvénye. Aki ezt tudja és akarja betartani, annak nem lesz gondja az állami törvényekkel sem. De legfőképp az látszik az ilyen embereken, hogy ismerik Istent.

„…aki pedig megtartja az ő igéjét, abban igazán teljessé lett az Isten szeretete” – írja János apostol. Ez a cél: megtartani a parancsolatokat, hogy nyilvánvalóvá legyen Isten iránti szeretetünk.