„Tiszteld apádat és anyádat”: ez az első parancsolat, amelyhez ígéret fűződik mégpedig ez: „hogy jó dolgod legyen, és hosszú életű légy a földön”. Ef 6,2-3

A felnőtteket tisztelni kell. Talán ez az egyik olyan fontos rendszabály, amelyet egészen kicsi korban megtanítottak velünk. Ez egy olyan alap, amelyet akár jó akár rossz szülők is leraktak a maguk módján. Emiatt, amikor az Efézusi levelet olvasva a gyermekeknek szóló utasítások között találkozunk az 5. parancsolattal, teljes természetességgel reagálunk így: Tudtuk ezt eddig is, mi ebben az új?

Olvassuk most ezt az igét először azoknak a szemüvegén keresztül, akik más élethelyzetből érkeznek, s akikben ellenérzést vált ki az ige szava.

Lehet, hogy most mélyről szakad fel benned az a kérdés: Miért tartsam én ezt be? Hogyan tudnám tisztelni őket, ha megtagadtak és ellenem fordultak? Nem voltak ott, amikor nagy szükség lett volna rájuk? Hogy tiszteljek egy alkoholistát, egy házasság törőt, egy tökéletlen és hiteltelen szülőt? Lehet, hogy közben már meg is haltak, a rossz emlékeid pedig tovább élnek velük kapcsolatban.

Amikor az ige a szülők és felmenők tiszteletéről beszél, azt elsősorban érted teszi. Azért, hogy jól menjen dolgod és hosszú ideig élj. Eredetileg az Egyiptomból kihozott, szövetséges népnek szólt a parancsolat, most pedig neked, aki reménység szerint Krisztusban már gyermeke vagy az Istennek.

Fontold meg a következőket! Először is kezdd elengedni a keserűséget, akár élnek még a szüleid akár nem. Majd ezt követően kérd, hogy jöjjön Ő a te szívedbe, gyógyítson és kezdje el kipótolni azokat hiányokat, amelyeket a szülőktől vártál el volna jogosan.

Ez akkor is érvényes, ha éppen jó a viszonyod velük és szépek az emlékeid. Mert még a jó szülők is csak halandó emberek voltak. Lehet, hogy tejben-vajban fürösztöttek, jól neveltek, de a keresztelésedkor tett fogadalmukat már a templom ajtaján kilépve szélnek engedték.

Az elengedéssel, megtisztítással, hiánypótlással tudsz beállni a tiszteld apádat és anyádat irányába, de már nem a magad módján, hanem az Isten szerint. Ezzel az irányultsággal tudod majd megtalálni, hogy neked mit is jelent majd a gyakorlatban az 5. parancsolat. Lehet, hogy egy évek óta odázott látogatást, a tűzifa összevágását, egy telefonhívást vagy egy szál virágot.

Gondolj arra, miközben cselekedsz, hogy ezek még mindig apró lépések ahhoz képest, amit Jézus mutatott a szülői tiszteletről.

Az ő tiszteletében a kereszt volt a legnagyobb gyakorlati tett, amikor beteljesült a kérése: „Ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem úgy, ahogyan Te”. (Mt 26,39)

Ebben a gyakorlati munkában van a generációk közötti megbékélés elrejtve, ebben van a megbocsájtás minden elhibázott szülői lépésre és minden gyermeki engedetlenségre. Akárhol állsz, élj ezzel a lehetőséggel még ma! Ámen