"Ti azonban nem így tanultátok a Krisztust" Ef 4,20

Az „elméleti oktatás” után az apostol rátér a gyakorlati életre vonatkozó tanításra. Ha elnyertük a személyes kapcsolatot Jézus Krisztussal, akkor sem a pogányok nem élhetnek előző erkölcsi normáik szerint, sem mi, mai követők sem igazodhatunk a világ, vagy ha úgy tetszik, saját óemberünk szokásaihoz. Felejtsük el a felénk sugárzó pökhendi és önző kijelentéseket, amik az élet legkülönbözőbb területein szembejönnek velünk. Az olyanokat, mint ez nekem jár, jogom van hozzá, megérdemlem. Mindig a fülembe cseng a régebbi úrvacsorai liturgia megállapítása: büntetést, halált, kárhozatot érdemlek. Abban kellene hasonlítanunk, hogy nap, mint nap megküzdünk a régi vágyakkal és beidegződésekkel, melyek nem méltóak az új életben járni akarókhoz. Sajnálatos, hogy gyakran a gyülekezeteken belül, sőt a szolgálattévők között látjuk ezeket a bűnöket, mintha a Jézus Krisztusban elnyert kegyelem feljogosítana bennünket a lustaságra, csalásra, hazugságra, nyitott házasságra, abortuszra és egyéb, a pogány gondolkodásban dívó szokások követésére. Ezek helyett a jóságra, irgalmasságra és bocsánatra hatalmazott fel minket Urunk.