”...egy Úr van, egy hit, egy keresztség, egy Istene és atyja mindenkinek, aki mindenek fölött és mindenekben van. De mindegyikünknek a Krisztus ajándékának mértéke szerint adatott meg a kegyelem”

A keresztyénségnek miden időben nagy kísértése volt az egységesítés gondolata és annak végrehajtása. Az uniformizálás eszméje és elvárása még ma is sok gyülekezetben és egyházi közösségben felbukkan. Csak az lehet „igazán”megtért, igazán Krisztushoz tartozó, aki bizonyos módon imádkozik, öltözik, ugyanazokkal a kegyes fordulatokkal él, ugyan úgy mosolyog, köszön, rajong, mint azt egyes hangadók elvárják. Éppen ez a páli levélrészlet bizonyítja, hogy ez nem Isten szerinti gondolat és nem fentről jövő elvárás. Ahogy a földi szülők nem akarhatják, hogy gyermekeik teljesen egyformák legyenek, úgy a mennyei atya – aki mindenkinek atyja: azoknak, akik elfogadják védő szeretetét és azoknak is, akik nem kérnek gondoskodásából és kegyelméből – sem akarja, hogy egyformák legyünk. A mi Atyánk olyan rugalmas, és oly hatalmas, hogy a hívők sokféleségében akarja építeni és megmutatni az egységet. Ő az egyetlen atya, egyféle hittel közeledhetünk csak hozzá, amely Krisztusban szemléli a múltat és benne látja a jövőt: a sajátját, s a világét és a hozzá vezető úton csak egyféle keresztség indíthat előre bennünket. Mindenki a maga ajándékaival és tehetségével kell, hogy szolgáljon, hogy az egyház azzá épülhessen, amivé az Úr szánta.