„..hogy megismerjétek Krisztus szeretetét, amely fölötte áll az ismeretnek, hogy teljesekké legyetek az Isten egész teljességéig”

Pál imádkozik a gyülekezetek tagjaiért, s amit számukra kér, azt minden kor minden embere szeretné elnyerni: hogy belső embere megerősödhessen. Ismeret, tudás, hit, kegyelem – sokszor mibennünk is keverednek ezek a fogalmak és úgy érezzük elveszünk közöttük. Nem is csoda, hiszen amit és akit szeretnénk megismerni végtelen, megismerhetetlen és megérthetetlen. De ennek a résznek tanítása szerint a minket felemelő Úr megengedi, hogy előre jussunk mindezekben, mert hitünket megelőzi Krisztus irántunk érzett szeretete. Ez adhat alapot az életünknek, vihet egyre beljebb a megismerés útján, hogy elérhessük a célt, amit Pál itt kitűz minden kor és minden égtáj keresztényei számára: Hogy az a végtelen szeretet, amely Isten sajátja, - hisz „az Isten szeretet” - ami Krisztus áldozatának egyetlen magyarázata, minket is eltöltsön, sőt betöltsön olyan teljességgel, hogy már más ne nagyon férjen el a lelkünkben.

A szakaszt lezáró dicsőítés mutatja, hogy ez a vágy nem képtelenség, hanem nagyon is valósággá lehet.