„Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a jóval a rosszat.” Róma 12,21

Luther mondta: „Az én lelkem sokkal örvendezőbb és felülemelkedettebb, semhogy ellensége tudna lenni bárkinek is!” Vallomása megérint, az Ige pedig eligazít minket, hogyan viselkedjünk nehéz, indulatokat előhozó, igazságtalan helyzetekben.

Az emberek legtöbbet egymástól szenvednek. Van, hogy idegenektől, buszon, váróteremben, utcán szembesülünk a másik ember rosszindulatával, bántó megjegyzéseivel. Sajnos előfordul, hogy nem is idegenek, hanem az egymáshoz közelállók bántják egymást. Testvér a testvértől, anya a gyermekétől, szomszéd a szomszédjától szenved. Ha egyszer betekinthetnénk a családi otthonokba, hivatalokba, osztálytermekbe, elszorulna a szívünk látva, hogy mennyi kisebb-nagyobb gonoszságot követnek el emberek egymás ellen, mennyi keserű indulat halmozódik fel a szívekben, tör fel a beszédben, s üt súlyos sérüléseket egymás lelkén. A körülöttünk hullámzó rosszindulat pedig a mi szívünkben is táptalajra találhat. A rosszindulat belőlem is alantas érzéseket vált ki. A harag nemcsak süketté és vakká tesz, hanem éget, s eléget. Talán hallottuk már ezt a kifejezést: izzó gyűlölet. Ez pedig tulajdonosát, hordozóját égeti meg elsősorban. Mi nem tarthatunk haragot, már csak azért sem, mert Isten velünk sem számolt le, nem állt bosszút rajtunk, sőt, megbocsátott, kegyelmet adott Jézusra való tekintettel. Ő fizetett meg helyettünk! Mintha azt mondaná: Ti, akik szeretve vagytok, akiket úgy szeret az Isten, hogy nem kéri számon rajtatok a bűneiteket, megbocsát nektek, ti megtehetitek, hogy ne üssetek vissza, hogy magatokért bosszút ne álljatok, emelkedjetek felül a bántásokon. Az Ige azt tanácsolja, a gonoszt jóval győzd meg! Sőt, ellenségeink fájó megjegyzéseit, viselkedésüket vehetjük úgy, mint Isten kezének formáló érintését, ami alakít bennünket. Az imádság egy újabb eszköz, hogy legyőzzük a felénk irányuló rosszat. Nehezebb haragudni valakire, ha imádkoztam érte!

Vissza nem ütni, jóval győzni a gonoszt: erő! Krisztus ebben is példát adott a kereszten. Néha úgy érezzük, hogy olyan a világunk, mint egy túlzsúfolt terem, ahol nincs tiszta, friss levegő. Ha megnyílik az ajtó és beárad a levegő, új erőre kap mindenki. Amikor az ember a gonoszt jóval győzi meg, az olyan, mintha megnyitná az ajtót és betódulna a megújító levegő. Légy te is ajtónyitogató, aki a gonoszt jóval győzöd meg! Légy Jézus Krisztus jó illatának hordozója!

Aki kilép önmaga központjából, az nem csak a gyűlöletet győzi le, hanem helyet ad az életébe belépő Krisztusnak, s attól kezdve az az indulat lesz benne a döntő, amely volt a Krisztus Jézusban is. Az pedig az alászállás, a megbocsátás indulata.