„A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által.” (Róm 10,17)

Hallásunk egyszerre áldás és felelősség. A szakértők szerint a magyar nyelvben nagyságrendileg nyolcszázezernél is több szó található meg. Ezekből egy átlagos felnőtt hét és tízezer szó körüli mennyiséget ejt ki naponta. Elég nagy szóáradat ez. Főleg akkor, ha eszünkbe vesszük, hogy a beszédünk mennyisége szinte soha nem fedi a valóság mélységének titkait. Olykor szavaink fabatkát sem érnek, amikor az igazán fajsúlyos dolgokat szeretnénk nevükön nevezni. A helyén kimondott szó felelősségén túl pedig ott a másik oldal: mi az, amit igazán meghallunk ebben a szóözönben? Pál apostol itt saját népe felelősségére tereli a figyelmünket. Izráel hallotta Isten beszédét, számtalan próféta, megannyi kijelentés érkezett hozzájuk az evangélium üzenetével. „Egész nap kitártam karjaimat az engedetlen és ellenszegülő nép felé” – idézi eléjük az ézsaiási igét. Nem védekezhetnek azzal, hogy „Elnézést, de nem hallottam”, hiszen a menny ritkán hallgat – a süketség a bűnös ember kontójára írható. A hit hallásból van. Csakhogy ez így önmagában kevés. Hallani mindenki hallja az Istenről szóló beszédeket. Prédikációk, megannyi áhítat, tévéből-rádióból, internetes közösségi portálok megannyi platformjáról özönlenek ránk az írott vagy hangzó tartalmak. Bizony, a nagy bőség talán eleve az érték devalválódásának veszélyét rejti magában. Ahhoz azonban, hogy a meghallás bekövetkezzen, az embernek rá kell ébrednie, hogy az elé kerülő sorok, mondatok mögött egy nem-emberi beszéd szól hozzá. A hallás a Krisztus beszéde által következik be. Abban a pillanatban, amikor ráeszmélek: Ő van itt, Ő szól csendes hangon hozzám, Ő jön közel és akar mondani személyesen nekem valamit. A csoda megtapasztalásában pedig a hallás egyszerre engedelmességé növekszik az emberben. Éppen azért, mert rájött: nem a lelkész, nem ember beszél hozzám, kénytelen vagyok megadni magam a szelíd hangnak. A hit hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által. Csoda, hogyha ez megtörténik. Bánat, hogy oly kevésszer. Információs társadalmunk túlkínálatában mintha „nehezített pálya” lenne az Ige számára. De a mennyből jövő egyetlen fontos beszéd képes átverekednie magát a többszázezer szón, s eljutni addig a fülig, amely meghallja és befogadja az éltető beszédet.