„Azaz nem a testi származás szerinti gyermekek Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekei számítanak az ő utódainak.” Róma 9,8

Kik Isten valódi választottai? Hogyan lehetséges, hogy a nép, amellyel Isten szövetséget kötött, nem hisz a megváltás üzenetében? Érvényét vagy hatályát veszítette Isten ígérete? Ilyen kérdések húzódnak meg a mai igerész mögött. Pál a hangsúlyt a származásról és a származással együtt járó előjogokról Isten kiválasztására, sőt mindent megelőző kiválasztására, és ezzel együtt Isten ígéretére helyezi. Azt hangsúlyozza, hogy az üdvösség nem egy vérségi úton megszerzett örökség, amiből mások ki vannak zárva, hanem Isten szabad döntésén és ígéretein alapul. Ez a hangsúlyáthelyezés az emberi öröklés és belőle fakadó előjogok helyett Isten szabad döntését emeli előtérbe. Nem Izsák vérszerinti leszármazottai Isten választottai (csupán), hanem ez az ok-okozati viszony épphogy fordítva van, és Isten ígérete teljesedett be Izsákban. Mint ahogyan annyi helyen Pálnál és az evangéliumokban, itt is arra emlékeztet az Ige, hogy a mi emberi számításaink, elgondolásaink, értelmezéseink nem azonosak Isten eredeti szándékával és akaratával. Isten annak adja az üdvösséget, akinek akarja, ahogyan a későbbiekben olvashatunk majd erről. Nem kiérdemelhető, nem megszerezhető, nem „kikönyökölhető”, nem átruházható, nem megvásárolható valamilyen erkölcsi teljesítménnyel, hanem Isten szabad elhatározása által adatik azoknak, akiknek Isten adni akarja.

A ma embere számára talán önkényeskedőnek tűnik a fenti üzenet, pedig távolról sem az. Mondhatjuk, hogy Isten teljesen előítélet-mentes döntései épphogy az emberi önkényeskedés ellenében ajándékoznak üdvösséget azoknak, akiket erre eleve kiválasztott. Egyedül kegyelemből, egyedül Krisztusért.