„Annak okáért miképpen egy ember által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál, és akképpen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek. … De a kegyelmi ajándék nem úgy van, mint a bűneset, mert ha amaz egynek esete miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme és a kegyelemből való ajándék, mely az egy ember Jézus Krisztusé, sokkal inkább elhatott sokakra.” (Róm 5,12;15)

Az apostol tegnap az Istenünkkel történt megbékéltetésünknek, Krisztusban nyert megigazíttatásunknak mérhetetlen gazdagságáról beszélt. Ma ennek folytatásaként úgy állítja elénk Megváltó Krisztusunkat, mint az újjászületett emberiség útnak indítóját, aki áldozatával az egész embervilág életében nagyszerű változást hozott, csodálatos lehetőségeket kínálva valamennyiünk számára.

Az apostol Ádámot és Krisztust egymással szembe állítva teszi ezen megállapításait, nyilván azért, hogy a Krisztusban nyert váltságot megint egy új aspektus felől szemlélhessük. Ahogyan Ádám személye és szerepe új megvilágításba kerül, amikor őt és ránk hagyott örökségét Krisztus áldozatának fényébe állítjuk, úgy Krisztus váltságművének jelentősége még az eddigieknél is különb módon indít csodálatra és hálára bennünket, ha felismerjük és hitben elfogadjuk mindezt. Ebben a szembeállító összehasonlításban teljesen világossá válik, hogy mit jelent az, hogy Krisztus áldozata óta egy megváltott, új emberiség indulhatott el a megújult élet felé.

Arra emlékeztet tehát bennünket az apostol a Jézus Krisztusról kijelentett igazság tükrében, hogy Istenünk irántunk való kiengesztelődésének gyümölcse tényleg mindenek feletti. Így, bár mindennapos tapasztalat lehet a bűn és halál látszólagos uralma még az Ő újszövetségi népe életében is, ám az apostol által jellemzett isteni kegyelem sokkalta bőségesebb, túláradóbb és győztes ezek felett is. Boldog az az ember, aki mer ennek tudatában élni…

Igen, még akkor is betöltheti az embert ennek boldogsága, ha sokszor kényszerülünk szembesülni azzal, hogy olyan ez a mi világunk, mintha még mindig a bűn uralkodna benne. Azért lehetünk boldogok, mert Isten a jelenvaló (gonosz) világban is munkálkodik a Krisztusban elhívottak örök életre történő megmentésében.

Milyen jó, hogy Urunk kegyelme nemcsak az öröklétünkre, hanem a földi pályánkra is kihatással van, mert Ő az övéi életében már itt megmutatja kegyelmének mindenekfelett való hatalmát – személyes és közösségi életünkben egyaránt.

Ádám után így formált a mi Istenünk Krisztusban új történelmet a számunkra, és biztos kézzel tartva, viszi tovább az egész teremtett emberiség sorsát kegyelmének végső kiteljesedése felé. A bűn és halál uralma felett úrrá lett isteni kegyelem túláradó fényében és örömében pedig, így lehetünk magunk is áldásainak hordozóivá a világban, felebarátaink, szeretteink életében.