Volt egy tanítványom, aki rendkívül jól ismerte a Bibliát. Betű szerint. De amikor ennek megfelelően kellett volna egy-egy adott helyzetre megoldást találni, homlokegyenest másként lépett. Mit mond ebben a helyzetben Jézus kérdeztem tőle, és ő tudta a választ. Csak éppen nem úgy cselekedett, mert azt már nemcsak mondani kellett, hanem meg is tenni. Ez megy nekünk nehezen. Ezért ítélhet meg sokszor talán joggal is a világ. Mert olyan szépen hangzik, hogy szeresd felebarátodat, de ott már bajban vagyunk, hogy ki is az én felebarátom. Mi, akik ismerjük az Írásokat, az Isten törvényét, azt szeretnénk, hogy felmentést adjanak nekünk. Hogy vállon veregessen minket, milyen derék Istenfélő emberek vagyunk. De éppen az ellenkezője történik. Ha csak a betűt ismerjük, és nem él szívünkben az Isten törvénye, a betű megítél minket. Vagyis ha életkérdésekről akarunk életszerűen beszélni, nem kívülről, nem felülről, nem papíralapúan kell megtennünk, hanem szívből jövően, valóságosan. Úgy mint akiknek szívébe van beírva, hogy ENYÉM VAGY, MEGVÁLTOTTALAK! Ha nemcsak papíron vagyunk bejegyezve a keresztelési anyakönyvbe, hanem tudjuk, hogy Krisztus kiválasztásának vagyunk részesei, és ebből élünk, akkor az Élet könyvébe is bejegyeztetett a nevünk.