Milyen lélek lakik bennünk? Ha magunkra nézünk sokszor vagyunk „elengedők”, mondván, hogy azért másoknál mégis jobbak vagyunk. De a másikkal szemben ez az elengedés már korántsem megy nekünk jól. Ahogyan Jézus egyértelműen megállapítja a magunk szemében a gerendát sem, a másik szemében pedig még a szálkát is észrevesszük, ha ítéletet kell mondani. Isten azonban egyformán, ugyanazzal a szemmel néz ránk. Látja a mi botladozó, számtalan nyomorúsággal terhelt életünket. Látja a reménytelenséget, vagy az elvakító gőgöt, és ismeri a kishitűségünket is. Ő mindezért joggal megítélhet bennünket, de mikor ezt teszi, nem csupán bennünket lát, hanem magára is néz, az Igazra. Milyen az Ő ítélete? Nem igazságos, hanem kegyelmes. Mert ha az Igaz bíró hozna igazságos ítéletet felettünk, elég rosszul végeznénk. Mi szeretjük hangoztatni a magunk igazát. Sokszor éppen azért, mert tudjuk, hogy másnak nagyobb igazsága van. De amikor az Ige azt mondja” nincs mentséged ”, azt illene nagyon komolyan venni. Mert valóban nincs mentségünk, de a jó hír, az evangélium itt is megszólal. Van Megmentőnk. Egyedül ez adhat a tovább lépéshez, a tovább éléshez bátorságot. Így állhatunk majd Isten ítélőszéke elé is, irgalmat kérve : Megmentőm ments te meg!