Egy „felütéssel” kezdődik ez a levél. A zenében ez azt jelenti, hogy a zene első üteme hangsúlytalan. A főhangsúly előtt szólal, meg mintegy ráerősítve az utána következő hangok teljességére. Mit akar ezzel a felütéssel a levél címzettjei számára egyértelművé tenni az apostol? Azt, hogy mi a lényeg! Ebben a levélben nagyon fontos hangsúlyt kap, hogy Pál nem egyszerű látogatásról akar egyeztetni a Rómában élő gyülekezettel, hanem meghatározza a látogatásának a célját. Amikor bemutatkozik ezt jelzi . Ő annak a Jézus Krisztusnak kiválasztott követe, akiről beszélni akar nekik. Fontos feladatot kap, apostoli küldetést, de a hangsúly nem rajta van, hanem a halottak közül feltámadt Jézus Krisztuson. Maga Jézus Krisztus a hangsúly! A mögöttünk lévő húsvét ünnepén, amikor meglátogattuk a számunkra fontos rokonokat, barátokat, vajon miről beszélgettünk? Az is jó, ha megbeszéljük a bennünket éppen foglalkoztató kérdéseket, ha megosztjuk egymással örömünket, ha vigasztalást adunk a bánatban, de beszéltünk – e a legfontosabbról, hogy a feltámadt Jézus Krisztus ad teljes örömöt és vigasztalást. Ő ad életet, mert Ő az élet Ura. Ez a tény hozhatja közösségbe, formálhatja eggyé azokat, akiket Krisztus kiválasztott magának, hogy legyenek az evangélium hirdetői. Ez pedig megerősíthet bennünket ma is, hogy nem vagyunk egyedül, hanem mindig vannak és lesznek, akik ebben a küldetésben velünk együtt munkálkodnak. Mert az Ő Fiáról szól ez az evangélium! Evangélium, ami mindig aktuális, ami örömöt hirdet, ami életet ad.