Pilátus kísérlete, hogy Jézust megmentse a haláltól, kudarcba fulladt. A feltüzelt nép a bűnöző Barabbás szabadon bocsátását választotta. Jézust elítélték, és római szokás szerint olyan kegyetlenül megostorozták, hogy a vesztőhely felé vezető úton már nem bírta vinni a keresztjét. Fizikai ereje fogytán. A katonák, hogy elkerüljék, hogy az elítélt útközben meghaljon, kiemeltek egy „véletlenszerűen” éppen arra járó, észak-afrikai férfit, hogy vigye ő tovább a hatalmas, vízszintes gerendát. Rossz időben rossz helyen volt Simon. Mennyi minden kavaroghatott benne, miközben vitte, vonszolta Jézus keresztfáját, és hallotta a tömeg Jézus felé szálló gúnyolódását és mocskolódását! Micsoda megaláztatás és szégyen! A botrányos átokfa nyomta és törte a vállát, és akarata ellenére is közösséget kellett vállalnia egy idegen szenvedésével… Zsigereibe markolt az iszony, hogy kísérni kellett egy meggyötört és szinte ronccsá vált halálraítélt utolsó vánszorgó lépteit, és érezni a halál brutális közelségét… Nem tudott elmenekülni a sokkoló helyzet elől, hisz bordái között ott feszült a kényszerítő római szurony, amikor le akarta dobni a terhet. Innen nem volt menekvés, ezt végig kellett csinálnia…
Igen, vannak ilyen útszakaszok ma is, ahova nem tudjuk, hogyan és miért kerültünk, és miért nekünk kell vinni azt a rettentő terhet, ami nem is biztos, hogy eredetileg miénk, de ránk került, és nem tudunk megszabadulni tőle. Ki akarunk szállni a helyzetből, de nincs menekülési útvonal… Ilyenkor nagyon fontos, hogy ne felejtsük el: ezeken a szakaszokon sem haladunk egyedül, Ő hordoz!
Valóban rossz időben rossz helyen volt Simon? Márk evangéliumából tudjuk, hogy cirénei Simon Alexandrosz és Rufusz apja volt (Mk 15,21). E két név az ősegyház tagjai számára ismerősen csenghetett, ha Márk fontosnak tartotta megemlíteni. Pál a Római levélben így ír: „Köszöntsétek az Úrban kiválasztott Rúfuszt és anyját, aki nekem is anyám!” (Róm 16,13). Azon az útszakaszon cirénei Simon útja összekapcsolódott a Krisztuséval. Egy megrázó és borzalmas trauma a legnagyobb áldássá vált: a Biblia összefüggései alapján joggal hihetjük, örök életet nyert szeretteivel együtt. Ne meneküljünk a keresztünk, terheink elől! Isten életünket formáló áldásai ott is várnak minket!