A tanítványok ismét értetlenül álltak az események előtt: Jézus küzdelmes imádságára más válasz érkezett, mint ahogy várták: Júdás a felfegyverkezett kíséretével. Pedig nem erre számítottak a virágvasárnapi dicsőséges bevonulás után. Mesterükre, akitől a római iga alóli felszabadítást remélték, béklyók kerültek. Bizonytalanok lettek, hogy mit tegyenek, meg kell-e fegyverrel védeniük Jézust (Lk 22,49). S mielőtt Jézus válasza megérkezik, Péter már cselekszik is, „hadonászik” a karddal, és levágja a főpap szolgájának a fülét. Mindig ez történik, ha előbb cselekszünk, mint ahogy Krisztus szólna: megsebesítjük egymást.

A megkötözött Jézus ennek a helyzetnek is az Ura, Pétert határozottan utasítja, hogy tegye el a kardját, mert aki kardot ragad, kard által vész el. Olyan kijelentés ez, amely nemcsak arra a sötét éjszakára és helyzetre, hanem az egész világra és viselkedésünkre, probléma-megoldásunkra vonatkozik. Fegyver vagy Krisztus? Erőszak vagy szelídség? Mi mit választunk? A zsidók római elnyomás alatt éltek, akik karddal szerezték meg hatalmukat. Péter és kortársai „joggal” gondolták azt, hogy a Messiás fegyverrel fogja őket megszabadítani az elnyomástól. De a karddal, vagyis az erőszakkal szerzett hatalmat csak karddal lehet megszilárdítani és fenntartani… Krisztus útja nem a fegyver útja: „Tudjátok, hogy a népek felett zsarnokoskodnak fejedelmeik, és vezetőik hatalmaskodnak rajtuk. De közöttetek ne így legyen, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok…. Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” (Mt 20,26-28)

Erőszak vagy szelídség? Péter megértette és megtanulta ezt a leckét. Levelében később a szenvedések és megpróbáltatások tüzében élő hittestvéreit arra buzdította, hogy „ne fizessetek a gonoszért gonosszal […], hanem ellenkezőleg: mondjatok áldást, hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek” (1Pt 3,9). A kérdés felénk is hangzik: Melyik utat választjuk? Erőszak vagy Krisztus? Mindennapjaink kisebb és nagyobb megvívott csatáiban, háborúiban nem mindegy, hogy milyen úton járunk: dühünk dühöt, haragunk haragot, a nyers erő nyers erőt, a félelem félelmet szül. Ma próbáld meg másként! Szelíden, békét teremtve, Krisztust követve!