Megállás, nyugalom, csend, békesség – kegyelmi állapot mindegyik. Úgy gondolom szükségtelen túlragozni, mennyi minden hajtja, sőt tán néha már űzi az embert élete folyamán; még akár a gyerekeket is. Felgyorsult a világ, szoktuk mondani. Óriási kínálat van programokból, lehetőségekből, a vágyak piacára pedig mindig érkezik új áru. Ehhez kapcsolódik egy életérzés: a valamiből kimaradás/ lemaradás érzése. A FOMO (fear of missing out) viszonylag új fogalom, de a mögötte meghúzódó ’tartozni akarok valahová érzése’ azonban az emberrel egyidős. Ha kimaradunk valamiből, akkor azt éljük meg, hogy kirekesztettek, nincs szükség ránk, nélkülünk is jól boldogulnak. Összességében a valahova tartozás iránti vágyunk sérül. A közösségi média, az internethasználat erősítette fel az emberekben ezt az életérzést, hiszen néhány érintéssel vagy kattintással szembesülünk azzal, hogy az adott pillanatban mi minden történik nélkülünk, mennyi lehetőség folyik ki a kezünkből éppen abban a pillanatban. A FOMO témájával foglalkozó egyik általam olvasott cikkben az a javasolt ellenszer, ha tisztázzuk magunkban, hogy mit akarunk az élettől; stabil az értékrendünk, ismerjük a saját képességeinket. Azt gondolom ez mind igaz, de keresztyénként van még valami, ami úgymond elvágja a gordiuszi csomót: tartozhatok Isten családjába és kielégülhet a valahová tartozás iránti vágyam! Nem véletlen, hogy tartozni vágyom valahová, hiszen így alkotott meg a Teremtő. S a legalapvetőbb, legkézenfekvőbb, hogy elsősorban hozzá tartozom! Ott van a lelkemben az Isten alakú űr, s ha Vele töltöm meg, akkor lesz békességem. Annyi mindennel próbáljuk meg kitölteni hasztalan, annyi az ellenség kívül és belül! Magával ragadott ebben az igében a mindenfelől kifejezés: próbáltam elképzelni milyen is lehet ez a teljes nyugalom. Sokszor annyi felől érezzük magunkat szorongattatásban, amelynek talán ugyanúgy egzisztenciális kérdések lapulnak a hátterében, mint a FOMO jelenségének. Mi értelme az életnek? Mi végre vagyok itt? Fontos vagyok? Tartozom valahová? S a válaszok megint csak Istennél, Istenben adatnak meg számunkra. Van tehát esélyünk arra, hogy mindenfelől nyugalmat adjon nekünk az Isten ellenségeinktől! Ezt a kegyelmi állapotot pedig úgy mint Dávid, használhatjuk arra, hogy visszaadjunk valamit az Úrnak, hogy tegyünk érte; fejezzük ki iránta a hálánkat és dicsőítsük Őt!