Dávid felemelkedéséről olvasunk ezekben a napokban. A sok harc és küzdelem gyümölcse most kezd beérni: Dávidot az északi országrész királyának ismeri el. Elfoglalja Jeruzsálemet és fővárossá teszi, kiterjedt építkezést folytat, családja tovább gyarapszik. Összefoglalhatnánk úgyis, hogy bármihez nyúl, arannyá válik. Ennél jóval kevesebb is elég lenne hozzá, hogy egy átlagember önhitté, elbizakodottá, önkényeskedővé váljék. Dáviddal azonban nem ez történt. Hogyan tudta józanságát megőrizni? Úgy volt képes rá, hogy végig szem előtt tartotta: hatalmának növekedése azért következett be, mert vele volt az Úr, a Seregek Istene. Az Úr segítsége nélkül nem kerülhetett volna ebbe a kiváltságos helyzetbe. „Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna?” (1 Kor 4, 7)

S még egy jelentős felismerése volt Dávidnak: mindaz az áldás, amiben részesül, nemcsak az ő javát szolgálja, nem egyedül őt kívánta megáldani az Úr, hanem egész Izraelt rajta keresztül! Óriási dolog túllátni magunkon; észrevenni, hogy javainkkal szolgálni tudunk! Meglátni, hogy tehetségünket, adottságainkat, talentumainkat nem rejtegetésre, kuporgatásra vagy elásásra kaptuk, hanem arra, hogy gyarapodjunk nemcsak mi, hanem mások is.

Vegyük számba ma azokat a lehetőségeket, ajándékokat. amiket kaptunk az Úrtól. Vajon mindegyikkel tisztában vagyok, valamennyit felismertem már? Ajándékként tudok rájuk tekinteni vagy saját érdemként könyvelem el? Alázatos vagy önhitt vagyok? Meg tudom-e egyáltalán áldásnak élni vagy inkább teherként nehezedik rám? Kinyit, felszabadít vagy bezár önmagamba? Szorosabbá fűzi a kapcsot Isten és köztem vagy távolít?

Ezt követően pedig tegyük fel a megvalósításhoz kapcsolódó kérdéseket! Kiket kell meggazdagítanom: családtagjaimat, barátaimat, munkatársaimat, a gyülekezetem tagjait, szomszédaimat, lakóhelyem közösségét? Hogyan áradhat ki Isten áldása rajtam keresztül másokra is? Miként fordíthatom kincseimet mások javára? Képes vagyok rá egyedül vagy keressek hozzá társakat?

Számos egyéb kérdésünk merülhet még fel; szánjunk időt a válaszok kutatására, bízva abban, hogy velünk van az Úr, s megadja a növekedést.