A hittanóra, kátéóra egyik legizzasztóbb helyzete, amikor a Szentháromság egy Istenről kell beszélnem érthető módon a gyermekeknek. A Szentháromság személyeinek a felsorolása (ha megkezdem a sort), általában automatikusan jön, – Atya, Fiú, Szentlélek – de amikor bejelentem, hogy e három személy lényegileg egy, akkor már jön a vakarózás: most akkor három vagy egy? És persze az ember fejtegeti kézzel-lábbal, nap-fénysugár-meleg hasonlatokkal – de mégiscsak magyarázni kívánja a megmagyarázhatatlant.

Aztán tovább kínlódunk, hogy akkor mi is az úrvacsora. Hogyan lehet, hogy a kenyér és a bor, az kenyér és bor, de valahogy mégiscsak több, mert Krisztus azt mondja: testem és vérem.

És ott van a következő feldolgozhatatlan kérdés: Jézus tökéletesen ember volt és tökéletesen Isten is.

- Akkor most félisten volt és félig ember?

- Ááá… azért több volt benne az isteni, mint az emberi! Nem?

- Nem. Teljesen, egészen Isten volt és teljesen, valóságosan ember is volt.

- És azt most hogy???...

Van, akit ezek eltántorítanak, mert, hogyan is lehetne hinni egy érthetetlen Istenben. Van, akit pedig megnyugtatnak, bizonyosságot jelentenek ezek az emberi értelmet, ismeretet meghaladó dolgok, hogy nem én találom ki, nem az emberi agy szüleménye, hanem Isten önkijelentése ez. Ha Isten minden titka kiszámolható lenne, akkor egy irányítható, tét nélküli bábistent kapnánk. Ilyet szeretnél? Sarokba szoríthatót, zsarolhatót, megvásárolhatót, lekenyerezhetőt, mint az ókori népek kamu bálványai?

Mikor ezeket a sorokat írtam, a 4 éves kisebbik lányom felébredt, kicsoszogott a szobából, s az ölembe kucorodott. Néztem az arcát, száját, pici fülét, majd egyszer csak felnézett, s láttam az álmos szemén, ahogy próbált rám fókuszálni. Tizedmásodperc volt, míg pupillája összeszűkült, ahogy fény esett az arcára, s az jutott eszembe, hogy mennyi minden szükséges ahhoz, hogy ezt az egy laza mozdulatot megtegye. Küldi az agy a parancsok feldolgozhatatlan tömegét a testnek, a fejnek, az izmoknak, a szemnek, minden mozgásba lendül, szabályosan működik, s aztán megy vissza az agynak az információk felfoghatatlan sokasága feldolgozásra – pillanatok alatt. Rendkívül bonyolult fizikai, biológiai, kémiai, stb… folyamat, kölcsönhatás megy végbe, pedig csak arról van szó, hogy ő is az arcomra nézett.

Hogyan várnánk akkor, hogy a világot kitaláló, megalkotó, mindent működtető, fenntartó hatalmas Isten egyszerűen, a mi fogalmainkkal, a mi szellemi képességeinkkel leírható legyen?

Isten titok. Isten felfoghatatlan.

Van, amit leleplez nekünk, de van, ami most még rejtve marad.

S a válasz Krisztus kérdésére micsoda? A Messiás testileg nézve Dávid király leszármazottja, fia, de több ennél, Dávid Ura is, hiszen Isten Fia is egyben. Vajon van –e merszed, hited ezt a különleges titkot, ezt a szokványostól eltérő képletet elfogadni?