Az igeszakasz kapcsán eszembe jutott a magyar történelem azon jelente, amikor Mária Terézia – miután női uralkodóként megkérdőjelezték jogát a trónhoz – megjelenik gyászruhában a pozsonyi országgyűlésen, karján gyermekével, s segítséget kér a magyar rendektől. Az érzékeny lelkű atyafiak – felindulva a látványon, s a nagyszerű szónoklaton – egyként kiáltanak fel: „életünket és vérünket”. S valóban támogatták a királynőt, hogy megtartsa a trónját. A rossz nyelvek szerint azonban úgy folytatódik e mondat, hogy „életünket és vérünket, pénzünket azonban soha”.

Általában felháborodottan szoktuk tudomásul venni, hogy mindenki akar tőlünk valamit. Elvárások tömkelege: a főnök azt mondta, a kollégák ezt várják el, a barátok arra akarnak rávenni, a szüleid-gyermekeid felé ilyen és ilyen kötelezettségeid vannak, a társad ezt szeretné, a szomszéd azért szólt be… Kissé megfáradtan felsóhajtasz: muszáj ezeknek eleget tenni? Hány bőrt akarnak rólam lehúzni? Hogy lehet mindenkinek a kedvére tenni? S elkezdesz szelektálni: ezt még szívesen megteszem, ezt még odaadom, ez még jár neki, na de ezt már ne várja el tőlem, ez már túlzás, ezt soha.

Adjátok meg a császárnak, ami a császáré… S mi igyekszünk is a kívülről érkező nyomás és a magunk szabta keretek mentén megadni azt, ami császároknak jár, s reméljük, hogy kapunk majd cserébe valamit.

Amit Isten kér, az azonban egészen más. De mit is kér az Isten? Mi is az Istené, hol van az Isten része? A pénzen a császár képe van, tehát az a császáré. Mi azonban Isten képére és hasonlatosságára teremtettünk, tehát rajtunk meg…

Most oda kellene akkor adnom önmagamat Istennek? Nem túlzás ez? Életemet és véremet, napközbeni 10 percemet, perselyadományomat, egy-egy kedves szavamat, egy-egy szolgálatot oké. De teljes szívemet, lelkemet, elmémet, időmet, szórakozásomat, büszkeségemet, plusz terhek elvállalását, vasárnapi, ünnepnapi nyugis órámat nem túlzás egy kicsit? Nem sok?

De miért kéri ezt tőled Isten? Azért, mint a császárok, akiknek csak a pénzed, a csodálatod, a bólogatásod, az elismerésed, a munkád, az időd kell, hogy működjön a rendszer, mert különben bedőlne az egész? Vagy Isten egészen más okból kéri ezt?

Isten szeret téged. S neki nemcsak valami kell tőled, hanem te kellesz neki teljes egészében. S kapsz –e érte cserébe valamit? „Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?” (Róm 8,32) Kell–e neked az Isten mindene?