„Ki teljesítette a kettő közül az apja akaratát?”

Amióta Jézus Jeruzsálemben tartózkodott, a főpapok és a nép vénei kimutatták ellenszenvüket Krisztussal szemben. „Haragra lobbantak”, majd megpróbálták tőrbe csalni. Erre a kihívásra válaszol a Megváltó ezzel a példázattal. Nagyon szigorú ez a példázat. Sokkal szigorúbb, mint amiket eddig olvastunk az evangéliumban. „Bizony, mondom néktek: a vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában.” Biztosan nem volt jó ezt hallani, és biztosan nem segített a feszült viszony javításában.
Jézusnak nem a megbékélés volt a célja. A templomi elöljárók csillogó, hazug világával nem lehetett megbékélni. Vitába szállt a főpapokkal és a nép véneivel, tanította őket. Nem olyan tanítás ez, mint amit a hegyen vagy a tengerparton mondott el, de tanítás. Ez azért fontos, mert ebből megláthatjuk, hogy Jézus nem mondott le a főpapokról és a nép véneiről sem. Értük is küzd, fontosak számára.
Nekünk ilyen Urunk van. Azokért küzd, akik az életére törnek. Ezek az emberek néhány nap elmúltával hamis tanúkat bíznak meg, rágalmaznak, politikai alkukat kötnek Jézus megölése érdekében. Igazi romlott, elvakult gazemberek ők, de Jézus nem így tekint rájuk. Mást lát. Ők is a gonosz áldozatai. Eladták a lelküket, felépítettek egy hazug, istentelen rendszert, üzletet csináltak a kultuszból, hiteltelenné tették a templomi istentiszteletet. Minden rosszat elkövettek, amit csak el lehetett követni. Jézus mégis küzd értük.
Nincs az az erkölcsi mélység és nincs az a társadalmi magasság, amin Jézus Krisztus, a názáreti ács fia ne tudna segíteni. Nagypénteken minden emberért feláldozta magát. Az Ő tökéletes áldozata még a gyilkosait is megmenthette. Nem mond le egyetlen emberről sem, a gonosz egyetlen áldozatáról sem. Ez az Ő igazsága az emberiség romlott, erkölcstelen, istentelen világában. Ezt az igazságot tulajdonítja nekünk az Atya. Hála legyen Neki ezért.