A sokaság, amelyik vele volt, nem hazudott, csak nem tudta…

Csupa nevetés, öröm, hozsannázó tömeg. Virágvasárnap jó volt Jézus követőjének lenni. Úgy tűnhetett egy pillanatra, hogy minden rendben lehet. Virágvasárnap csak annyi látszott, hogy Jeruzsálem méltó módon fogadja a Királyt, a királyok Királyát. Dávid fia Dávid városába érkezik: „Hozsánna a Dávid fiának!” Beértek a városba. A város felbolydult. Mindenki meg akarta tudni, ki érkezett. Eddig minden rendben. Eddig minden szép. Eddig minden örömteli.

A sokaság válasza már rémisztő. „Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta.” Nem a hazugság rémisztő, mert nem akartak hazudni. Nem is hazudtak, rossz szándék sem volt bennük. A rémületes az okoskodás. Nem tudják, fogalmuk sincs Jézusról. Ez nem zavarja őket. Pontos választ adnak. A tőlük telhető legpontosabb választ. Elég lett volna elismételni az imént elhangzottakat. „Hozsánna a Dávid Fiának!” Nem. A kérdésre bennfentes választ akartak adni. Okosat, amiből Jeruzsálem megtudhatja az objektív valóságot.

Mi lenne a Jézus körüli sokaság válasza ma? Úgy válaszolnánk, mint az akkoriak? Okosan, igazat mondva, miközben semmi fontosat nem árulunk el Jézus Krisztusról? Nagyon sok bizonyságtétel félremegy. Pontosan úgy, ahogyan itt Máté evangéliumában olvassuk. Történik valami fontos, valami nagyszerű, aminek a szépsége és szentsége annyira lenyűgöző, hogy a szavaink nem elegendőek a leírásához. Virágvasárnap is épp így történt. Énekelni, hozzsannázni kellett, mert a szavak már elfogytak. Ez sem volt elég! A felsőruhákkal takarták le az út porát, mert aki jön, szent, tiszta és igaz, és még a por sem érheti. A teremtésben – egy pillanatra – valami helyre állt. Dávid fia megérkezett Dávid városába!

„Ki ez?” Harsan a kérdés. És kizökkenünk a boldog eufóriából. Próbálkozunk valami erőtlen okoskodással, ami a világnak is felfogható. Eközben arról kellene bizonyságot tennünk, ami számunkra is felfoghatatlan. Elmondjuk, hogy melyik tartomány, melyik városából érkezett és mi a foglalkozása.

Erre telik? Ez elég? Szerintem nem. Bátran énekelhetjük: „Hozsánna a Dávid fiának!” Nem kell mindenkinek értenie hitünket, ha látszik rajtunk annak öröme.