A Református Bibliaolvasó Kalauz magyarázatos napi tápláléka.
Ez a történet zavarba ejtő. A tanítványok és a Jézust követő sokaság tudták, hogy a Mester képes erre. Tudták, hogy képes betegségeket meggyógyítani. Néhányan a szemtanuk közül a csoda kedvéért lehettek ott. Látni a csodát! Nem a csoda, ami zavarba ejt, hanem ennek a történetnek az egyszerűsége, sallangmentessége. Hangoskodik két vak az út mellett. Kiáltanak Jézushoz. A sokaság rájuk szól, de szigoruk hasztalan: sokkal hangosabbak lesznek. Jézus megáll, megkérdezi, hogy mit szeretnének, majd megszánva őket, megérinti a szemüket. Igen, ilyen egyszerűen: meggyógyítja őket.
Mintha egy hétköznapi történetet olvasnánk. Nem tudjuk pontosan, hol történt. Semmit nem ír az evangélista a körülményekről, a történtek hatásáról. Nem tudjuk, hogy mi lett a vakokkal, miután meggyógyultak. Beálltak a sokaságba és követték Jézust? Megszokták volna a csodákat, megszokták volna Jézus jelenlétét?
Nem tudom, hogy Jézus Krisztus kortársai küzdöttek-e ezzel: megszokni az Ő jelenlétét. Nem tudom, hogy az Ő jelenléte megszokható-e valaha. Nem tudom, de azt állítom, hogy a legszentebb, legtisztább dolgainkat készek vagyunk megszokássá sorvasztani. Ha ez a rövid történet nem napi ige, valószínűleg átsiklik fölötte a szemem.
Pedig semmi nem természetes, nem magától értetődő Jézus körül. Akkor sem volt az, és most sem. Mindent okkal és céllal tett és tesz. Nem válhat szokványossá semmi a közelében! Jézus körül mindennek tétje van. Ha erről nem veszünk tudomást, akkor legszentebb, legtisztább dolgaink enyésznek el. Nem engedhetünk el egyetlen gyógyítási történetet sem! Túl sok a beteg és a betegség körülöttünk. Túl sok a fájdalom, a kétségbeesés, a félelem a megbetegedett ember körül.
Igen, tudjuk, hogy a Mester képes gyógyítani, képes csodát tenni. Tudjuk, és ezért könnyen átsiklik a szemünk egy-egy gyógyítási történet fölött. Amikor azonban egy súlyos betegség nehezedik ránk vagy szeretteinkre, akkor ezek a történetek kapaszkodókká válhatnak, melyek segítségével Megváltó Urunkhoz vonszolhatjuk magunkat közelebb.
Biztosan tudhatjuk azt, hogy a mi Urunk, Jézus Krisztus, olyan Úr, aki a passióra készülve megszakítja útját, hogy meggyógyítson két jerikói vakot. Újra és újra aprópénzre váltja megváltó munkáját: meglát, megszán és megsegít.