Néhány héttel ezelőtt egy hetedik osztályos roma lány megkérdezte hittanórán, hogyan lehet megtérni. Ma is vannak ifjak a környezetünkben, akikben Isten lelke felteszi az örök élet és üdvösség nagy kérdést. Meglepettségemben nem tudtam hol kezdjem a válaszadást. Túl egyszerű lett volna azt mondani, hogy a megtérés Isten ajándéka, csak el kell fogadni, ugyanakkor azt is részleges válasznak éreztem: „imádkozz Istenhez és olvasd a Bibliát”.

Első olvasatra úgy tűnhet Jézus és a gazdag ifjú között történő párbeszédben, mintha minden a cselekedetekről szólna. Mintha Jézus csupán a parancsolatok megtételéhez, szabályok betartásához kötné az üdvösséget, és a hit, a megtérés, a személyes kapcsolat nem lenne fontos…

Az ifjú mit tegyek kérdése mögötti gondolat az örök életet cselekedetekhez kapcsolja. Jézus pedig nem zökkenti ki őt ebből, sőt az ő gondolatvilágát követve kezd bele a beszélgetésbe.

A cselekedetek, a törvény betartása szoros kapcsolatban van a szív állapotával. A cselekedetek pedig fontos jelei annak, hogy mihez ragaszkodik, mibe kapaszkodik, miben bízik a szív…

Éppen ezért a gazdag ifjúnak nem a vagyonáról és nem is a cselekedetei tisztaságáról van szó, hanem szívének bizalmáról…arról, hogy ez a vagyonos fiatal ember miben látja megmaradását, megtartatását, mitől gazdag és értékes ő valójában…

Amikor a vagyona feladására kéri őt Jézus, kiderül számára, hogy a gazdagsága nélkül nincs biztonságban...Jézusba vetett bizalma nem elég ahhoz, hogy megtartsa őt…

Mindannyiunknak fontos a jólét, ugyanakkor tudnunk kell, hogy a vagyon egyfajta hamis biztonságérzetet kelt. Mint ahogy a Példabeszédek könyvében is olvassuk: "Erős torony az Úr neve, oda fut az igaz, és védelmet talál. A gazdagnak a vagyon az erős városa, magas várfalnak képzeli." (18,10-11)