Szülőként, nagyszülőként szeretnénk mindent megadni gyermekeinknek, szeretnénk nekik megmutatni a világot, elvinni őket számos helyre. Szándékunk mégsem helyettesítheti vagy pótolja azt, hogy Isten áldó jelenlétébe helyezzük őket újra és újra. Mert gyermekeink Jézus közelében vannak a legjobb helyen, s mert keresztelés alkalmával erre tettünk ígéretet.

Egyszer egy fiatal lány mesélte, hogy amikor még kisebb volt és otthon élt a szüleivel, akkor esténként még a bezárt ajtó mögül is hallotta testvéreivel, ahogy a szüleik értük imádkoznak. Név szerint, személyesen.

Kiváltságos dolog, ilyen imaháttérrel felnőni, élni a mindennapokat. Augusztinusz megtérése mögött 25 év anyai könyörgés volt.

Jézus ma is várja, hogy a ránk bízott kicsinyeket áldó jelenlétébe vigyük. Gyökössy Bandi bácsi mondta: Mielőtt Jézusról beszélnél a gyerekeknek, előbb beszélj Jézusnak a gyerekekről. A szabadon választható hittan órák világában, marad-e imádság a szívünkben a hittanos gyerekekért? Leterheltségünk ellenére tudjuk-e ennek a szolgálatnak a felelősségét magunkhoz ölelni? A sokszor fáradt vagy kedvetlen hittanosban Isten egyedi alkotását látni?

Jézusnak miközben Isten országáról tanítja az embereket, végzi Isten megváltó tervét, van szeme meglátni a legkisebbeket is. Van ideje rájuk, van tér benne számukra. Nemcsak észreveszi vagy elviseli őket, rájuk mutat és azt mondja: ilyeneké a mennyek országa…Miben állíthatja példaként Jézus a gyerekeket? Tudásban, ügyességben, sikerekben nem érhetnek fel a felnőttekhez, lelkületükben, viszonyulásaikban azonban igen. Mert olyanoké a mennyek országa, akik gyermekekhez hasonló természetességgel élik meg kicsinységüket, kiszolgáltatottságukat, hittel veszik Jézus áldását és megélik az ima erejét.