Jézust egy ma is aktuális témával keresik meg a farizeusok. A válással kapcsolatos kérdésük mögött azonban nincs valódi nyitottság és érdeklődés. A témafelhozatal csak egy újabb ürügy arra, hogy a saját igazságukban, válaszukban még inkább megerősödjenek.

Jézus - bár pontosan tudja a mögöttes szándékot - mégis él a lehetőséggel és elmondja mi volt Isten eredeti terve, gondolata a nemiségre és a férfi-nő kapcsolatára, a házasságra nézve: teremtettségünk folytán egy biológiailag meghatározott nemiségbe kaptunk meghívást, továbbá, hogy a másik nemmel egységet megélve, egészítsük ki egymást.

Az első emberpár kapcsolati törése Istennel, egymással, önmagával és a környezetével, azonban nemzedékről nemzedékre hatással van. A bűneset óta gondunk van a közelséggel. Mindannyiunknak.

Korunkban az élet számos területén tünetkezelés történik, felületes és gyors megoldások jönnek létre, folyik a vélemények összeütköztetése, a kölcsönös stigmatizálás, míg a mélyben levő valós témák és fájdalmak érintetlenül maradnak. A megtört kapcsolatok, a nemi elbizonytalanodás egy mélyebb sebzettség tünetei. A kapcsolódásé és a közelségé…

Mégis erről a témáról, ebben a megközelítésben nagyon kevés szó esik…

Pedig megtörtségünkre Jézus sebeiben, testvéri gyógyító kapcsolatokban lehet részleges vagy teljes gyógyulást átélni.

Ha azonban a Jézussal való kapcsolatot önigazolásra vagy valaminek az elérésére használjuk, megfosztjuk magunkat a mélyebb rétegeink gyógyulásától, attól, hogy a szeretet és hűség találkozzanak, igazság és béke csókolgassák egymást az életünkben, közösségeinkben. (Zsoltárok 85:11)