Vannak az ember életében meghatározó kapcsolatok, ezek között pedig nagyon fontos barátságok. Egyszer egy ismerősöm mondta, hogy bár a család a legfontosabb kötelék, a barátság ugyanilyen fontos lehet, mert amíg a családot készen kapjuk, addig a barátainkat mi választjuk. A barátaink a választott családunk.

Dávid és Jónátán fiatal korukban kötnek barátságot. Egy pásztorfiú és a trónörökös igazi barátsága jelenik meg Sámuel könyvében. Mondhatnánk, hogy ilyen is csak a mesében létezik. Meg az Isten által írt emberi történetekben. Ez a barátság eleve furcsa és lehetetlen, hiszen a társadalom csúcsán helyezkedik el a király és családja, míg az egyszerű pásztor valahol az alján. Aztán Dávidból katona lesz, a király hárfása, majd Isten kiválasztott embere, aki át fogja venni Saul trónját. Ezek a változások azonban nem befolyásolják kettejük barátságát. Az elejétől fogva az utolsó találkozásukig ugyan olyan szeretettel kötődnek egymáshoz. A legmeglepőbb az egészben az, hogy Jónátánnál semmit nem érzékelünk apja hatalomféltéséből. Saul, aki népének királya, görcsösen ragaszkodik ahhoz, amiről már rég tudja, elveszítette. Bár még az övé a hatalom, de Isten döntött: elveszi tőle azt. Ennek az oka nem Dávid, hanem maga Saul. Csak magát okolhatja és az engedetlenségét, ő mégis Dávidot kiáltja ki bűnbaknak.

Jónátán Saul tökéletes ellentéte. Bár ő a trónörökös, el tudja fogadni, hogy sosem lesz belőle király. Nem hiszem, hogy azért kezeli ezt az egészet ilyen könnyen, mert apjával ellentétben ő érti az Isten döntését. Ehelyett inkább azt gondolom, hogy számára Dávid barátsága sokkal fontosabb a trónnál, a hatalomnál. Az, aki a király fiaként barátságot tud kötni egy egyszerű pásztorfiúval, az többre tartja a másik embert az uralkodásnál. Nem választ apja és a barátja között, de amennyire tudja, apjával szemben is megvédi a barátját. A hatalom kétes ígéretével szemben Dávidot választja. Így maradhat meg Jónátán Dávid szemében nagynak. „Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.” (Mt 23,12) Jó, ha a felszínen túl meglátjuk a másikban az igazi értékeket. Ha a hatalom, vagyon csábítása helyett tudunk igazi értékeket választani. Az életünk nagy kérdéseiben egy megbízható, igaz barát többet fog érni minden kincsnél.