A tündérmese furcsán folytatódik. Miután a legkisebb fiú legyőzte az óriást, a király neki ígéri a lányát. Csakhogy a tündérmesékben nem szokás a hőst becsapni, és a királylányt végül máshoz feleségül adni. Bár az is igaz, hogy a legkisebb fiúhoz jobban illik a kisebb királylány. Az sem hangzik túl meseszerűen, sokkal inkább felel meg a valóságnak, hogy az idős király féltékeny a legkisebb fiúra, mert őt a nép jobban szereti. Azt várnánk, hogy az idős király bölcs legyen és jószívű, nem pedig azt, hogy miközben szépen lassan megőrül, a hőst megpróbálja eltenni láb alól.

A kisebb királylány, Míkal azonban megszerette Dávidot. Szerette Dávidot Jónátán, a trónörökös, szerette egész Izráel és Júda. Míkal a harmadik ebben a fejezetben, akiről azt olvassuk, szereti Dávidot. Ráadásul Míkal az egyetlen az egész Ószövetségben, akiről le is írják, hogy szeret egy férfit. Mindeközben Dávid iránta táplált érzései rejtve maradnak. Ráadásul Dávid szegény és jelentéktelen embernek tartotta magát. Jelentéktelenebbnek, mint a tettei alapján a környezete látja. Ahhoz legalábbis mindenképpen túl jelentéktelennek érzi magát, hogy egy király lányát vegye feleségül. Azonban az Istennél nem az számít, hogy Dávid mit gondol magáról. Mert a nagyból lehet kicsi, a kicsiből pedig nagy. Saul, miközben egyre lejjebb csúszik a féltékenység és az őrület mélységeibe, úgy érzi, eljött az ő ideje. Hogy nagylelkűségének hangot is adjon, a szegény Dávidtól nem mátkapénzt kér, hanem száz filiszteus előbőrét. Apróságnak beállított, mégis lehetetlen kérés. Dávid a tisztátalan filiszteusokkal tisztátalanná teszi magát, jó eséllyel belehal a műveletbe, ráadásul ehhez a lányát használja fel eszközként. Ha saját kezével nem sikerült végeznie Dáviddal, a dárdájával nem tudta őt eltalálni, akkor majd a harcmezőn halálát leli.

Az egész helyzet egy groteszk és beteg elme találmánya. Saul a halálba küldené leendő vejét, mindezt hősies tettnek ábrázolva. Csakhogy a holttestek megcsonkításában nem sok hősiesség van. Dávid, a szegény és jelentéktelen ember azonban duplán teljesíti az őrült király képtelen és értelmetlen feladatát. Vigyázzunk, hogy ki mit kér tőlünk és milyen kívánságokat teljesítünk, mert a szép, hangzatos célok mögött alantas dolgok lehetnek. A cél pedig nem szentesíti az eszközt.